Sámuel két könyvének, de ha akarom, az emberiség egészének történetét vázolja fel Anna a hálaénekében (1 Sám 2,1-10), amikor hangot ad annak az örök érvényű igazságnak: a nagyból könnyen lesz kicsi és a kicsiből is lehet nagy. Így van ez a Biblia történeteiben, de így van nagyon sok tündérmesében is. Ezen a héten ebből a szempontból vizsgáljuk meg Sámuel könyvének kijelölt részeit.

Saul Benjámin törzséből, egy kicsi, de harcias törzsből származott. Az apja gazdag ember volt, Saul pedig szép és magas. Ez önmagában véve kevés ahhoz, hogy valaki király legyen, magát sem tartja alkalmasnak a feladatra. Meglepetésében ezt mondja Sámuelnek: „De hiszen én Benjáminból való vagyok – válaszolta Saul –, Izráel legkisebb törzséből, nemzetségem pedig a legkisebb Benjámin törzsének összes nemzetsége között! Miért mondasz nekem ilyeneket?” (Sám 9,21) Isten az, aki őt kiválasztja, ezért lehet király. Mert az Isten a kicsit naggyá tudja tenni. Saul győztes csaták sorát vívja, a pályája szépen ível fölfelé. Azonban a siker kapujában elkezd hibákat elkövetni az Isten világos útmutatása ellenére. A filiszteusok elleni csata előtt, mivel Sámuel késik, a siker érdekében maga mutatja be az áldozatot a próféta helyett. Ekkor tudja meg azt is, hogy „keresett az Úr magának valakit, aki szíve szerint való,” aki király lesz Saul helyett. Saul ekkor indul el a lejtőn, mert aki nagy, abból könnyen lehet kicsi.

Az Amálék elleni csatában egy dolgot kért az Isten. Mindent el kell pusztítani: férfit, asszonyt, gyereket, állatot egyaránt. Semmit nem tarthat meg magának az Isten népe, mert a zsákmány azé, aki a győzelmet adja, vagyis az Istené. Isten parancsa ellenére azonban életben hagyják Amálék királyát, de megkímélik a juhoknak és marháknak javát is. Ami jó, ami a számukra hasznos, azt nem akarják elpusztítani. Saul hiába próbálja a népet felelőssé tenni a történtekért, hiába mondja, hogy áldozati ajándéknak szánták, az Istennek való engedetlenségnek mindig megvan a következménye, mert az Isten szemében „többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!”

Saul nem a saját erejéből lett naggyá és királlyá, hiszen még a saját szemében is kicsi volt. Azonban a saját türelmetlensége, hibái, rossz döntései és hitetlensége miatt indul el a lejtőn. Majd jön az őrület, a vetélytárs, akit ő maga hív meg a királyi udvarba, aztán ő maga üldözi el onnan. A mai napon nekünk is szól a figyelmeztetés: az Isten adja a magasságot, de ha nem hallgatunk a szavára, akkor a magasból nagyot tudunk esni.