A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
Saul nem tudta, hogy ki az, aki által Isten ezt a hatalmas szabadítást szerezte. Pedig az ő fia volt az, aki magánakciójával a jó úton járt. Ez az út nem az apjáé volt. Saul először a frigyládától várta a segítséget. Később a zsidók az érckígyótól, amit aztán össze is törtek. Aztán várták a Jeruzsálemi templomtól, ahol Jézus szavaival élve, kő kövön nem maradt. A vallásos ember birtokolni akarja Istent, a hívő ember pedig az, akit Isten birtokol! Aztán Saul abban is tévedett, hogy nem most kellett volna böjtölni. Jézus mondja, „Böjtölhet-e a násznép, ha velük van a vőlegény?”. Jonathán „átok alatt” evett a mézből és felvidulának az ő szemei. Mindennek rendelt ideje van. A harchoz erő kell! Lejárt az „alultáplált” keresztyénség kora. Az Úr Jézus azért jött, hogy életünk legyen, sőt bővölködjünk. Az egész nap éhesen harcoló nép, mint a farkas esett neki az állatok elfogyasztásának. Tilos a vér evése. De Saulnak tudnia kellett volna azt is, hogy Dávid vérére sem szabad lett volna szomjaznia. Oltárt épített az Úrnak, de az életét nem adta oda az Úrnak.