A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
Amikor kardja és dárdája csak Saulnak és Jonatánnak volt, így elindulni az ütközetbe emberileg nézve teljesen reménytelen. De Jonatán nem arra figyelt, hogy miért nem szabad menniük harcolni, hanem arra, hogy az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást az Úr. (6.vers). Így indulnak fel a hegyre a fegyverhordozójával. 1 dárda és 1 szablya, amazoknak 30ezer szekér, 6ezer lovas és megszámlálhatatlanul sok nép. Itt a sziklák között Mikmás és Géba átellenében lehetett négykézláb felmászni, és egyenként az ellenséggel megvívni. Jonatán nem sajnálta magát az Istennek való szolgálatban: „négykézláb”. Hatalmas győzelmet aratnak, a föld megrendül, és Istentől való rettegés lőn. Krisztus keze lába a kereszthez szegezve tartsa fogva mindig a gondolatomat. Mert Jézus sem sajnálta magát az Istennek való szolgálattól, és ővé lett a győzelem, mert az Úré a győzelem.
Legyőzött-e már a Megváltó az ő szabadításával?