Nagyon nehéz feladat meg nem történtté tenni a felindultságból elkövetett tetteinket. A legtöbb esetben ez felér egy lehetetlen küldetéssel. Ha megfigyeljük, számtalanszor sodornak bennünket indulataink olyan rossz élethelyzetekbe, amelyeket eleinte örömmel kezdeményezünk. Elég hozzá egy rossz pillantás, ellenszenv vagy a másik fél beszólása és máris aktiválódnak a jól bevált ószövetségi konfliktuskezelési sémák. Szemet szemért, fogat fogért és még teszünk rá egy lapáttal biztos, ami biztos alapon.

Ahogyan telik az idő és kezd kényelmetlenné válni a haragunk, talán elkezdünk kijózanodni, de már késő, a lavina elindult. Heródes is elindította a lavinát. Keresztelő János intésére növekvő haraggal és gyilkos szándékkal válaszolt, amit csak azért tartott féken, hogy a sokaság ne kezdje az ő fejét követelni. A végén János meghalt, a lavina leért, a történet tragédiával zárult.

Jó hír az, hogy nem szükségszerű ennek az ismétlődése a te életedben. Tarts ezért önvizsgálatot három dologban.

Egyrészt tekints magadba s gondold végig: vannak-e most elindított lavináid? Vajon nem szálltál-e rá valakire? Nem kezdtél-e el gyűlölni valakit a szavaiért vagy azért, mert olyan amilyen? Helyezd Isten elé ezeket még ma, mert a legtöbb elhibázott cselekedetedet már nem tudod utólag jóvá tenni. A szögeket kihúzhatod a deszkakerítésből, de a helyét te nem tudod begyógyítani.

Másrészt gondold végig, miképpen fogadod Isten igéjét. Az Úr szava egyszerre ítélet és evangélium. Korunk nagy betegsége, hogy csak az utóbbit fogadjuk örömmel és lelkesedéssel. Pedig Isten szavának minden korban, itt és most leleplező munkája van. Szembesít azzal, ami valójában vagy: gyenge, erőtlen, megváltásra szoruló és első a bűnösök között.

Harmadrészt ne felejtkezz el keresztyénként imádkozni azokért, akiktől árad feléd az ellenszenv és gyilkos indulat. Jézus is ezt tette. Tudod, ott a kereszten. Érted is. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34) Ámen