A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
Bizonyára te is találkoztál már olyan emberekkel, akiknek meg sem kell szólalniuk és máris az agyadra mennek. Minden iskolai osztályban van ilyen, én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy jutott kettő is 30 emberre. Megtestesítheti ezt az alakot egy rossz főnök, aki munkaidő vége előtt 5 perccel még rád erőlteti a munkát, de akár a reggeli buszon ülő néni is, aki a tömeg ellenére igyekszik megtalálni az optimális ülőhelyet.
Naponta találkozok olyan alakokkal, akik a szavamba vágnak és igyekeznek madárnak nézni. A próbálkozást minden esetre értékelem. Amióta Jézushoz tartozom, azóta még jobban bővült az idegesítő személyek tárháza és eleinte bosszantott az istenellenes emberek gondolkodása.
Már-már inkvizíciós fanatizmussal szerettem volna gyomlálni ezeket az embereket, mígnem elért engem az Úr a búza és a konkoly példázatán keresztül. Több tanulságot is leszűrtem a példázat olvasása közben.
Az első ez volt: az ítélet az Isten dolga és nem nekem kell az istentelen emberek kigyomlálni a társadalomból.
A második: Isten engedélyével van együtt ebben a világban a jó és a rossz, igaz és hamis, istenfélő és bűnös, ezért nekem (mint Krisztus egyházának a tagja) türelmesnek kell lennem. Nem csak az Irritáló osztálytársammal, az időzíteni nem tudó főnökömmel, a legmegfelelőbb helyre vadászó időssel szemben, hanem az Istennek háttal ülőkkel szemben is.
A harmadik tanulság igazi örömhír volt: én magam is részese vagyok Jézus jó "magvetésének"! Az életem egy nehéz pontján felvett, tenyerébe tett, átformált és újra elszórt ebben a világban. Most már nem gyom és konkolyként növekszek tovább, mint aminek születtem, hanem értékes, tápláló búzaként- Isten gyermekeként. De jó, hogy ami a természetben lehetetlen, az az Istennél lehetséges! „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya.” Jel 15,3 Ámen