Biztosan többféle magyarázatát is hallottuk vagy olvastuk már a mustármag példázatának. Általában szeretjük úgy (félre) értelmezni Jézusnak ezt a tanítását, hogy lám a mustár magja a legkisebb a magok közül és mégis mekkora fává terebélyesedik. Ilyen az egyház is a világban. Tizenkét tanítvány, katakombák, aztán világvallás. A keresztyén hit története, az egyház története egy ilyen diadalmenet. Talán láttunk már mustár növényt. Bokorrá valóban terebélyesedhet, de fa sose lesz belőle. Márpedig az evangélium írói valóban mustármagról és fáról írnak. Valami, tehát nincs rendben ezzel a példázattal.

A Jézus korabeli zsidóságban élt egy váradalom. A népnek volt egy álma. Ebben az álomban Izrael kicsiny ágacskájából akkora fa lesz, mint Libanon cédrusai és a különböző madarak – a föld minden nemzete – lombjai közt fog fészket rakni. Hasonló váradalmakról ír Ezékiel próféta is. És lehet, hogy a történelem során az egyháznak is voltak ilyen vágyai. De Jézus másképpen gondolkozik Isten országáról. Ahhoz, hogy helyesen értelmezzük szükségünk van egy kis háttér ismeretre. Egyes szokások szerint tilos volt kertekbe, mezőre mustármagot szórni, mert úgy terjedt, mint a gyom. Akkor miért mondja Jézus, hogy Isten országa olyan, mint ez a megvetett, tiltott növény, ami ráadásul sosem terebélyesedik óriási fává?

Lehet, hogy Jézus éppen ezeket a hiú álmokat figurázza ki. Hiszen tudja, hogy az Ő története nem egy diadalmenet lesz. A világmindenség megváltása nem fényűzés, dicsőség, pompa és gigászi hatalom közepette fog eljönni, hanem egy nincstelen galileai ács fia megtört teste által. És valahol ez az egyház valódi története is. Nem fényűzés, pompa és dicsőség, hanem üldöztetés, bujkálás, elszegényedés, kiüresedés. De talán az Isten országa pont az egyház megtört teste által tör be a világba, úgy ahogyan a megváltás is a visszautasított és kiutált Isten Fián keresztül vált lehetségessé.