Ezekben a versekben a magvető példázatának egy értelmezését találjuk. Az evangélista tulajdonképpen válasz elé állítja azokat, akik hallják vagy olvassák Jézus példázatát. „Hogyan döntesz most?” Az ige ma nekünk is nagyon fontos kérdéseket tesz fel és arra kíváncsi, hogy mi milyen választ adunk a meghívásra. Mi hogyan reagálunk Isten országának a jó hírére? Miközben mi is olvassuk az evangéliumból Máté magyarázatát, nekünk is fel kell tennünk ezeket a nagyon fontos kérdéseket és meg kell válaszolnunk azokat. Amikor halljuk vagy olvassuk az evangéliumot, visszapattant-e annak magja a kemény szívünkről, mint az útszélre vetett mag?

Vagy lehet mi is örömmel és kezdeti lelkesedéssel fogadtuk az örömhírt, és talán még valami el is kezdett növekedni bennünk. Még talán egy-egy istentiszteletre is elmentünk, de aztán megkaptuk az ismerősöktől, hogy ez badarság és talán, amit a lelkész mondott, az se volt túl szimpatikus. Így hát idővel inkább lehet, hogy mi is eltántorodtunk Isten országától.

De az is lehetséges, hogy valami maradandóbb vert gyökeret a mi szívünkben. Lehet azért, mert elevenebben él bennünk valakinek az emléke, aki fogta a kezünket és elvitt minket a templomba mikor kicsik voltunk. Lehet még egy, két imára is megtanított. De aztán más fontosabb lett az életünkben. Lehet a munkahelyen már úgy szocializálódtunk, hogy hátrányunk származott a templomba járásból. Lehet egész egyszerűen időnk nincsen a hétköznapok robotolása mellett. Ha volt is a szívünkben valaha gyökere az evangéliumnak, a világ dolgai lehet, hogy megfojtották azt.

A mag, az evangélium minden esetben jó. A növekedés is adott. Mi csak elrontani, gátolni tudjuk azt. Ideig, óráig. Tükröt tart elénk ez az evangéliumi rész és azt kérdezi, mik azok a gátak, amelyek hátráltatják az evangélium növekedését, Isten országának a kiteljesedését a mi életünkben?