„Az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”

Mt 11,30

Sok minden eszünkbe juthat arról, amit a „nyakunkba veszünk”, vagy amit „magunkra vállalunk”, de legkevésbé sem a boldogság. Jézus mégis azt mondja, hogy ha vállalod a követésemmel járó felelősséget, terhet, ha nyakadba veszed, válladra veszed az én „igámat” és „terhemet”, az boldoggá tesz. A szó, amit itt az Újszövetség szövege használ, azt is jelenti, hogy a Jézus által ajánlott boldogító „iga” hasznos, vagy kellemes, illetve kényelmes, de fogalmazhatunk úgy is, hogy javára válik annak, aki magára veszi. Jézus maga is vállalta a saját „igáját” és „terhét”, vállalta a keresztet, amivel az ember hasznára tett, megváltást hozott általa. Egyenesen azt ajánlja, hogy az ember által egyébként is hordozott igákat és terheket cseréljék le a követői arra, amit ő ad, azért, mert az hasznos, az hasznára van annak, aki magára veszi, megnyugvást talál a lélek általuk. Jézus igája és terhe által az ember hazatalál, és azzá válik, akivé Isten teremtményeként teremtve lett.

Imádság: Segíts, Uram, hogy az értelmetlen és haszontalan terhek helyett, amelyeket hordozok, a te terhedet és igádat vállalhassam, hogy követőd lehessek. Ámen