Milyen lélekkel indultok a szolgálatba, hogyan fogadnak, és miként léphettek tovább? Ezt a három fontos útravalót fogalmazza meg Jézus, amikor elküldi tanítványait. Szól ez az akkori tizenkettőnek, és szól nekünk is mai tanítványoknak, akikre nem bíztak kevesebbet, mint az egykoriakra: hirdetni, hogy elközelített a mennyek országa! Az egészen bizonyos, hogy el kell indulni! Nincs biztosíték, hogy ahová megyünk mindenhol szívesen látnak, nem tudhatjuk hogyan fogadják az üzenetet, de ahol befogadják, ahol nyitott szívekre talál az Isten Igéje, az a ház Jézus beszéde szerint méltóvá lesz arra, hogy reá szálljon az Istentől kapott békességünk. Mi ez a békesség? Honnan ered? Ki adhatja nekünk? Békesség nektek! Így köszönti húsvét reggelén az övéit a feltámadt Jézus. Békességet hoz azoknak, akik össze voltak zavarodva a bánat, a veszteség, a csalódás, a kétség miatt. Békesség nektek! - és lett békességük, mert aki hozta, maga volt a Békesség fejedelme. Mitől lett méltó az a ház a békességre? Attól, hogy ott megjelent az Isten és újjáteremtett mindent. Attól lett békessége az ott lévőknek, hogy láttak. Megláthatták az Élő Istent! De mi történik akkor, ha elutasítás, ha bezárt ajtó fogad? Akkor is marad a békességünk, mert mi nem egyedül mentünk oda és nem egyedül megyünk tovább, hanem az a Csodálatos Tanácsos vezet tovább, aki velünk van mindennapon. Ezzel a békességgel élhetünk, adhatunk békességet és léphetünk tovább is. Békesség nektek!