…megérintette ruhája szegélyét,…

„Oh, bárcsak érinthetném! Bár minden egész eltörött, létezik IGAZ és ÖRÖK!” - Ákostól való ez az idézet. Csupán egy dalszöveg, de ott feszül benne az a kimondatlan vágyakozás, ami ebben a történetben – Jézus és a 12 éve beteg asszony találkozásakor - egyetlen mozdulatban testesült meg. Abban az egyetlenben, ami csak egy ruha szegélyét meri érinteni. 12 éve szenved egy asszony. Nemcsak a betegség gyötri, hanem minden, ami ezzel együtt jár. Anyagi veszteség, szégyen, magány, elutasítás, csalódás, kiszolgáltatottság, reménytelenség. Milyen ismerős érzések és milyen elveszítő érzések! Lehet még ebből kiút? Van még valahol segítség? Igen, minden eltelt nap és minden nehéz év ehhez a találkozáshoz vezetett, hogy azon a napon, amikor Jézus odaérkezik a szenvedés és a reménytelenség helyett, a törött és tökéletlen helyett egy egész életet adjon. Azért érinti meg, mert Jézusban felismerte az Igazat és az Örökkévalót. A ruhaszegély érintése az alázatról szól. Egészen mélyre kellett hajolni, egészen le a földig, mert a Hatalmas, a Mindenható közelít felé, akivel úgy vélte nem lehet szemtől szembe találkozni, mert a bűnöst felemészti az Igaz, akinek dicsősége mindent beragyog. Az Istent így felismerni csak az képes, aki hittel közeledik felé. És Isten azt tudja megáldani, azt tudja irgalmasan felemelni, azt tudja meggyógyítani, aki ilyen alázattal, de ilyen elszánt és bátor hittel mégis közeledik felé.