…elhíreszteltek mindent,…

Nem volt híradó, internet még csak mobilhálózat sem, de mindenki értesült róla, mi történt Gadara határában. Az események szemtanúi hitelesen beszámoltak róla. Mindent elmondtak és a város lakói összefutottak, hogy saját szemükkel lássák meg a csodát. Döbbenetes hír, hogy két közveszélyes ember meggyógyult. Félelemben tartották a vidéket, most pedig megszelídülve, felöltözve találkoznak velük. De mégsem ez mozdítja meg a várost, hanem az, ami egy disznónyájjal esett meg. Csodálatos változás, gyógyulás történt, de az anyagi veszteség nagyobb félelmet keltett, mint az öröm, ami két életnek a megmentéséről szólt. Mindig megrémít a történetnek ez a része, mert egyértelműen kiderül, hogy nem a disznónyáj, hanem az „embernyáj” lesz az, aki igazán elvész. Hírt kapnak az Isten irgalmáról, lehetőséget a gyógyulásról és azt mondják, nem kell! Sem az Isten, sem az a két másik ember! Miért? Mert emlékezteti őket arra, hogy gyógyulásra szorulnak. Ehhez új látásra van szükség, hogy az életet az Isten rendjében lehet élni. Felismerni, hogy egyedül Ő adhat kimenekülést minden megkötözöttségből és Ő nem engedi, hogy a gonoszság fogva tartson és irányítson. Jézusnak hatalma van a gonosz felett és ezzel szembesíti az embert. Ezt a hatalmas Istent nem akarja beengedni az ember az életébe, mert akkor minden mást el kellene engedni. Ma is sokan reagálnak a Jézusról szóló hírekre hasonlóan, de az egészen bizonyos, hogy voltak ott ketten, akik a Szabadító Isten kezébe tették az életüket és meggyógyultak. Legyünk ennek a hírvivői!