Jézus ezzel az ismert hasonlattal zárja a Hegyi beszédet a kősziklára és a homokra épített házról. A klasszikus magyarázat azt mondja, hogy akinek az élete Istenbe vetett hitén nyugszik, az megáll a viharokban, a nehézségek között. Aki viszont nélkülözi ezt az alapot, annak nincs támasza, azt elsodorják az élet viharai, összeomlik, „teljesen elpusztul”. (27. v.)

Nem csupán elvi kérdés, nem csak látásmód ez. Nem lehet leegyszerűsíteni a hiszek vagy nem hiszek alternatívájára, az „ezek közé” vagy „azok közé” sorolom magamat sémára. Jézus kritériuma ez: „hallja… és cselekszi”. A kettő együtt. Az a ház, az az élet áll meg, aki hallja és cselekszi mindazt, amit Krisztus tanít. Az eredeti görög szövegben ezek az igék a folyamatos jelent hangsúlyozzák. Azt az egész életen át tartó folyamatot, amit soha nem tekinthetünk befejezettnek.

Nem elég hallani, olvasni az Igét, nem elég ott ülni a gyülekezetben. Ha nem azt cselekszem, akkor homokból van az alap. És azt sem mondhatom, hogy „én már megtettem”, „mennyi mindent tettem én már”. Itt nincs múlt idő. De van a kegyelem, hogy ma sem késő elkezdened hallani és cselekedni.

Ott van az Igében a Krisztus soha nem ígért könnyű életet tételigazsága is. Az ömlő zápor, az árvizek és a tomboló szelek mindkét házba beleütköznek. Ahol az Ige csupán meghallott, de nem megélt beszéd, ahol hiányzik a cselekvés dinamizmusa, ott az élet a viharoknak lesz kiszolgáltatva. Halld és cselekedd, ne passzív elszenvedő légy, hanem aktív megélője Krisztus szava igazságának.

Az utolsó két vers, amelyek lezárják Máté evangéliumában a Hegyi beszédet, a hallgatóság reakcióját mutatják be. Ez az ókori irodalomban – így az Újszövetség történeteiben is – szinte kötelező eleme az elbeszélés, egy-egy történet lezárásának. És mit olvasunk? „A sokaság álmélkodott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van”. (28-29.v.)

Ugyanezeket a szavakat, hogy „álmélkodnak”, „csodálkoznak”, Jézuson, és „hatalmát” látják, érzékelik, akkor olvassuk az evangéliumban, amikor Krisztus csodát tesz. Amikor hatalmát megmutatja a betegségek felett, a természet erői felett, a démoni erők felett. Arról üzen ez, hogy Krisztus szava, kijelentése maga a csoda, Isten embert megszólító szeretetének életeket megváltoztató csodája.