A Hegyi Beszéd e szakaszának felirata: az imádság meghallgatása. Ilyen egyszerű volna? Kérjetek és adatik, zörgessetek és megnyittatik. A szenvedő nyelvtani szerkezet ismét csak a cselekvő Istenről beszél. Ha elolvassuk ezeket a verseket, akkor ez az elsődleges üzenet. Igen, csak kérni kell, csak zörgetni kell. Az ember kéri, a Mennyei Atya teljesíti. De éljük, tapasztaljuk, hogy nem ennyire egyszerű. Nem, ez nem a mindennapok percre pontosan működő mechanizmusa. Ez nem a három kívánság története. Ez a kegyelmes Isten és a bűnös ember története.

Ha egy gyermek kenyeret kér vagy halat, az apja nem ad neki sem követ, sem kígyót helyette. Ha a bűnös ember így tesz a saját gyermekével, mennyivel inkább a Mennyei Atyánk az Ő gyermekeivel. Mindennek alapja az atya és gyermek viszony. A gyerek az apjához fordul, ismeri szeretetét, gondoskodását, jóságát. Ebben a viszonyban él. Akkor is az apa mellett, amikor éppen nem kér semmit.

Tisztázni kell előbb az Istenhez való viszonyunkat! Megvizsgálni azt a szeretetet, azt az engedelmességet, azt a tiszteletet, ami bennem van Isten iránt. A hálámat, hogy minden, amim van, tőle kaptam. Így tekintek-e rá mindig? Vagy csak a kérésem remélt teljesítése teszi Őt bennem azzá, aki adhat?

Nem szerepel az Igében az a szó, hogy azonnal. Nincs arról szó, hogy milyen út vezet el addig, amíg a kérésből meghallgatott imádság lesz. Most olvassuk párhuzamosan vezérfonalunk szerint Mózes ötödik könyvét. A tizedik részben ezt mondja Mózes: „Én ott álltam a hegyen, mint az előző alkalommal, negyven nap és negyven éjjel. Ezúttal is meghallgatott engem az Úr…” (5 Móz 10,10) Ott volt benne a teljes bizalom Isten iránt, mögötte a hegyen negyven nap és éjjel, amikor meghallgatott kéréssé vált imádsága.

Ott van a negyven nap és a negyven éjjel a te életedben is, az én életemben is. Milyen hosszú volt és milyen nehéz. De megkaptad, megkaptam, meghallgatott. Van negyven nap és negyven éjjel, amit most élsz, és van, ami még el sem kezdődött.

És a legfontosabb: mi csak Jézus Krisztus által lehetünk Mennyei Atyánk gyermekei. Az Ő bűnbocsátó szeretete tesz azzá minket. Igénk ezt mondja: „zörgessetek és megnyittatik nektek.” (7.v.) De ez előtt még tenned kell, tennünk kell valamit. „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3,20) Mielőtt zörgetsz, hogy kinyíljon az ajtó, engedd be a hozzád zörgető Krisztust.