Mai újszövetségi Igeszakaszunk nagyon sokféle üzenettel szólít meg minket. Ellentétpárokkal, egyértelműen jelöli ki Krisztus a Hegyi Beszéd e szakaszában azt az utat, amelyen érdemes járni, amely Isten előtt kedves. Amelynek végén nem tör fel a kétségbeesett sóhaj: „Elrontottam. Bárcsak újrakezdhetném!”

Oly sok útelágazás, és mindegyiknél van egy jó és egy rossz döntés, hogy merre menjek tovább. Emberek tetszését keresni, vagy az Úrét (16-18)? Elmúló élettel elmúló földi kincseké legyen a szívem vagy örök mennyei kincseké (19-21)? Átlátszó tisztaság vagy sok mindent elrejteni képes sötétség (22-23)? Isten világában a mammonnak élni, vagy a mammon világában Istennek élni (24)?

Ami mindegyik üzenetben közös, hogy egyedül Isten látja igazán, hogy ha jól döntöttél, hogy ha jó úton vagy. Ő pedig „rejtve van”- mondja Jézus (18). Az Ő világa nem a kirakatvilág, nem a „fecseg a felszín”, hanem a „hallgat a mély”. De minden ott dől el, Istennél, ott a hallgatagnak tűnő mélyben. És minden ott dőlt el, amiről a próféta ezt írja: „…De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik…, ő sem nyitotta ki száját.” (Ézsaiás 53,6-7)

A ma embere az azonnalt szereti. A világ saját mércéje szerint nyíltan megmér és azonnal jutalmaz vagy büntet. De Isten útján a végleges jutalmat nem most nyered el, nem most kapod meg az emberektől, nem vásárolhatod meg. Ez nem a népszerűségkeresés és a meggazdagodás útja. Ezt nem fogják becsülni sem a képmutatók, sem azok, akik a biztonságot az anyagi világban keresik, sem a sötétségben (is) járók, sem a mammon kegyeinek szolgái.

Ezt az utat nem lehet végigjárni az erkölcsi győzelem önigazoló vigasztalásával sem. Mindig ott lesz a hiányérzet benned, ha csupán ez avat győztessé.

Ez az út csak a hit bizonyosságában járható. Abban a bizonyosságban, hogy az Ő szeretete a tiéd, aki életével fizetett bűneidért, eddigi tévutaidért. Megmentett, utat nyitott, és örök életet ajándékoz neked a feltámadott Krisztus, aki most megszólított téged.

„Győztes leszek, csak légy, Uram, velem!” (RÉ 511. dics. 4.v.)