A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
A zsidó nép az ígéret földjére való belépés előtt kap emlékeztetést és bátorítást. Nekünk is szükségünk van erre egy újév kezdetén. Isten hű, aki nem változik. Ugyanaz marad, aki volt. Ez ad biztonságot a zsidó népnek és nekünk is. Hatalmas, aki megsegíti a benne bízókat. „Az Úr a te Istened viseli gondját annak a földnek…”/12.v/ Minden embernek, így nekünk is újra és újra el kell köteleződnünk, hogy csak Őt akarjuk követni. Elénk adja az újesztendőbe is az áldást, s az átkot./ 27-28.versek/ . Itt egyszerűen csak arra kell gondolnunk, hogy az egyik azt jelenti, hogy vele naponként, az Ő akaratát keresve, ráfigyelve, engedve neki élünk. A másik: szabadságunk van arra, hogy elfelejtve mindazt a jót, amit kaptunk tőle, a saját fejünk után menjünk. A múltbeli tapasztalat segítség lehet, de dönteni nekünk kell. A pozítiv tapasztalat, megtapasztalás önmagában nem elég, ezért van a döntés kihangsúlyozva ebben a szakaszban. A döntésünknek mindig következménye van. Ha hűségesen követjük Őt, akkor szabad utunk lesz, vagyis ’áldás’ lesz utunkon.