A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
Hagyom, hogy másokat bezárjanak a saját bűneim miatt. Abban a pillanatban, ahogy ez megfogalmazódott bennem, hatalmas szégyen fogott el, tudtam, hogy az Úr lát engem, és elkezdtem sírni. Zokogtam, mint egy gyerek. Azt mondtam: »Uram, bocsáss meg, bocsáss meg nekem, mert te vagy már nekem csak, ha te is elhagysz, meghalok. Uram, elmondok mindent, csak ne menj el tőlem, mindent bevallok, ítéljenek el évekre, csak te ne hagyj el, már nincs senkim és semmim, ne hagyjál el!«… Olyan békesség és öröm fogott el, hogy azt hittem, szétcsattanok az örömtől… Hiszem, hogy az Úr megbocsátotta ezt a bűnt, és ez mindennél fontosabb nekem.” (A teljes történet a Nézz fel az égre még egyszer! című könyvben olvasható.)
Mt 22,1–14
RÉ 223 MRÉ 305