A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
Az ötödik pecsét feltörése után a vértanúk sürgető kiáltása hangzik fel egészen a mennyei trónusig, az „Ábelek” vére kiált igazságtételért, az isteni világkormányzás beálltáért. Ám tűrniük kell, mert még nem ért véget azok sora, akiknek az életét elveszik Krisztus beszédéért. Megrendüléssel olvassuk ezeket a szavakat, s olykor csüggedéssel. Mígnem feltöretik a hatodik pecsét is, amely azt mutatja, hogy miközben az ember halálos révületben zuhan bele az önpusztításba, és vak gyűlölettel üldözi Krisztus tanúit (rájuk ragasztván, hogy ők gyűlölik a világot), aközben a teremtett világ már előjelét adja a Bárány haragjának. A csillagok úgy hullanak alá, mint az éretlen fügék, ha szél rázza a fát, a végtelen szemhatár egybegöngyölődik, a Nap ragyogó fénye befeketedik – csupa képtelen ellentmondás; és a hatalmaskodók menekülőre fogják a dolgot. A Bárány haragja! Ez a legnagyobb ellentmondás mind közül, a mi szemünkben. De teljes vigasztalás tudni, hogy minden háborúságom és üldöztetésem közepette fölemelt fővel várhatom a mennyből azt a bírót, aki azelőtt értem Isten ítélőszéke előtt állt, és rólam minden kárhoztatást elvett (HK 52).
RÉ 280 MRÉ 205
Ézs 12