A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
Antikrisztusokról beszél, azokról, akik elhagyták a testvéri közösséget, kiszakadtak azok közül, akik állhatatosan megmaradnak a kezdettől hallott és elfogadott ígéretben. A kiszakadásnak – emberileg szólva – sokféle oka lehet, de a lényeg előbb-utóbb mindig nyilvánvalóvá lesz: tagadják, hogy Jézus a Krisztus, a Megváltó (vö. 2Pt 1,1). Ez nem puszta lelepleződés, vagy valami félreértés tisztázódása, hanem nyílt tagadás; ezért használja róluk szólván az apostol ezt az erős kifejezést: ellenkrisztusok. Egyúttal szépen emlékeztet Krisztus megváltó szenvedésére is, az ő „órájára”, amikor mindvégig szerette az övéit (Jn 13,1) – és jelzi, hogy az ellenkrisztus csak önmagát tudja és akarja szeretni. Az ellenkrisztus nem kapott felhatalmazást, „kenetet” az üdvvalóság ismeretére, ezért nem akar hálás istengyermek lenni, nem cselekszi az igazságot (1,6), nem árad át az életén Isten szeretete. A kenet szóval jelzi azt is, hogy Krisztus gyermekei a Szentlélek által részesednek Krisztus tiszteiben, papságában, prófétaságában és királyságában (vö. HK 31–32). És éppen itt, az utolsó órán mutatkozik meg mindez: ez a helytállás és a hűség ideje. Az utolsó óra minőséget, tartalmat jelöl. Ha az üdvösség ígéretére tekintünk, minden óránk „utolsó” és boldog idő, a mulandó év utolsó órája is.
RÉ 148 MRÉ 148
Jn 8,30−36
Zsolt 148
Jer 28