A világban, ami körül vesz minket egyre inkább úgy érzem magam, mint egy útvesztőben. Elég, ha az ember újságot olvas, rádiót hallgat vagy végső kétségbeesésében televíziót néz. Társadalmi csoportok, politikai pártok, érdekkapcsolaton alapuló szövetségek beszélnek, harsognak, ki-ki a maga meggyőződése szerint. Egyre inkább úgy tűnk, hogy nem látják, nem hallják egymást, mintha párhuzamos valóságokban élnének. Mintha közük sem lenne egymáshoz és a valósághoz. Így aztán - az algebra szabályát követve – sohasem találkoznak, mindenki marad, ahol van, a maga pályáján, a saját „zárkájában”. Ez bizony baj. De még nagyobb baj, hogy ez az egyházban, sőt az egyéni életünkben is egyre inkább tetten érhető. Mintha két életünk lenne. Egy hétköznapi, ami nem igen különbözik az egyházon, gyülekezeten kívül levők életétől. Aztán van egy másik, az ünnepi, a kegyes, a templomos, az egyházias. Itt másképpen reagálunk, szólunk, cselekszünk. Mintha két világ lenne, melyeknek nincs is köze egymáshoz. Esetenként még tovább is megyünk. Úgy gondoljuk, hogy van a világ, ami világunk, ahová időnként beengedjük Istent. Az életünk vagy az év meghatározott időszakában, amikor kell a segítsége, kell egy kis ellágyulás, egy kis lubickolás az általa adott biztonságban, kegyelemben, ajándékokban. Aztán váltót állítunk, és hajrá, mehet minden a világi farkastörvények szerint, mert keresztyének vagyunk, de bolondok nem. Megvédjük az érdekeinket.
DE! Isten nem vendég a mi világunkban, hanem ő a tulajdonos. Mi vagyunk – ahogy Kosztolányi megfogalmazta – egy ismeretlen, nagy Úr vendégei. Minden, ami körülvesz, őtőle van, Úr mindenütt és minden helyzetben. Ez nem fenyegető, hanem biztató jelenlét. Mert közülünk még a legkülönbbel is megesik, hogy az élet játékában farkassá válik, ahelyett, hogy barika lenne. Pontosan úgy, mint a gyerekjátékban. A körülöttünk élők nem elég erősek, hogy elzárják előlünk a rosszat, és ha az elkap, mi is farkasként kell, hogy folytassuk. Isten azonban segítséget kínál és kegyelmet. Hogy egy úton járhassunk vasárnap és hétköznap, hogy amit ott mondunk, az itt is igaz legyen. A világ nagy körjátékában ott van az igazi Bárány, akihez, ha odafutunk, minden játékost meg tud menteni!