Az Ars Sacra rendezvénysorozatának idei vezérgondolata, hogy „az igazság békét teremt”. De vajon kinek az igazságáról mondja ezt Ézsaiás próféta? Mert ha a szomszédban dúló háborús felektől kérdeznénk, bizonyára mindegyik a maga igazáról gondolja, hogy békét teremthet. Ha családban, munkahelyen békétlenség támad, akkor is mindenki a maga igazával akar békét teremteni. De bármennyire is szeretnénk, az igazság nem velünk kezdődik. Eszembe jutott egy nagyon klasszikus történet, a Jónásé, akinek az lett volna a feladata, hogy elmondja Ninivének az igazat, de ő nem akarta. Ő már döntött felőlük, és remélte, hogy a szerinte méltán megérdemelt isteni büntetés elpusztítja a város lakóit. Nem számolt azzal a ténnyel, hogy az igazság kimondójától és végrehajtójától ő éppen olyan messze állt, mint Ninive. Ezért megharagudott. Duzzogva ült egy árnyékot adó bokor alatt és amikor elszáradt, megint csak saját igazságát rótta fel vádként. Tudtam én, hogy igazam lesz, hogy irgalmat találtak azok, akiket én elítéltem, és már el is felejtette, hogy az életét köszönheti a hozzá is irgalmas Istennek. Igazad van -e, hogy haragszol? - hangzik felé a kérdés és nem érti, hogy csak egyetlen igazság létezik, és az nem az övé. Hol találkozik az emberi és isteni igazság? Abban a Golgotai áldozatban, amelyik irgalmasságból adatott, hogy az egyetlen Igaz békességet és a béke igazságát egyszerre szerezze meg a világnak.
Napi lelki táplálék