"Olvasok egy több kötetből álló izgalmas történelmi regényt. A magyar királyságnak azon korszakába enged bepillantást a történet, amikor nem kevés dicsőség és dicstelenség,..." nemes és nemtelen cselekedet váltotta egymást. Ember és embertelenség, ármány és hűséges szövetség egyaránt jelen volt ezen királyok életében. Aztán az ünnepre készülve eszembe jutott az ünnepi alkalommal mindig színre kerülő rockopera záródalának szövege is. Veled Uram, de nélküled! Hogy ezt valóban így gondolta e nagy királyunk nem tudom, de a szerzők bizonyára meg akartak felelni az akkor regnálók elvárásának. Mert ezer év sem változtatott azon a gondolaton, hogy a király a választók tetszését kell, hogy szolgálja. Ha pedig úgy tűnik más utat akar járni, amivel nem csupán saját, hanem a népe javát is szolgálja, mindjárt előállnak a pártütők, akik rögtön más hangot ütnek meg, és szövetségeseket keresnek azok között, akiket fel tudnak használni önös céljaik eléréséhez. De hát melyiknek van igaza? Sokszor bizonytalanodott már el az” istenadta nép”, mikor választani kellett. Azon kevesek pedig, akiket azzal a kivételes képességgel áldott meg az ég, hogy józanul mérlegeljenek, a magyar nép zivataros századaiban is megmaradtak az egyetlen Király hűséges szolgálatában. Ez lehet ma is az ünneplés egyetlen igaz oka. Van Királyunk, aki minden csalás és ármánykodás ellenére mellénk állt és életét áldozta azért, hogy nekünk helyet adjon az Ő királyságában.
Napi lelki táplálék