A kislányomnak mostanában a puzzle az egyik kedvenc játéka, amit néhány hét gyakorlás után már önállóan is egyre ügyesebben és gyorsabban tud kirakni. Helyenként elmélázik, jobbra-balra forgatja a kirakós darabjait, és ahogy azt kell, olykor bizony rossz helyre próbálja beszuszakolni az oda nem illő részletet. Ha végül mégis bepréseli, egy kicsit még én is kényelmetlenül érzem magamat az itt-ott elálló darabka láttán. Türelmesen figyelem és várok, látom, mennyire koncentrál, s amíg nem kér segítséget, nem nyúlok bele, nem javítom ki, hagyom, hogy magától fedezze fel a megoldást. Amikor megkér, hogy mutassam meg hogy jó, akkor állok rendelkezésére, és útmutatást adva továbbra is a "háttérből" kísérem tekintetemmel, ahogy megérti, majd kicsiny kezével végül jó helyre illeszti a megfelelő darabot. Van, hogy eleve nem is illik oda a puzzle, és van, hogy valóban az oda illő darab van a kezében, csak máshogy kell forgatni, hogy tökéletesen passzoljon. Egy ilyen kirakózás közben, őt figyelve gondolkodtam el azon, hogy ránk, felnőttekre is mennyire jellemző olykor, hogy valami olyat próbálunk beleerőltetni az életünkbe, ami nem illik oda, csupán azért, mert szeretnénk, hogy az ott legyen, vagy talán már türelmetlenek vagyunk, jó lenne végre látni a teljes képet. Esetleg mi magunk nem vagyunk a helyünkön, vagy nem a megfelelő módon vagyunk ott, és emiatt nem csak magunkat, de a környezetünket is kényelmetlen helyzetbe hozzuk. És persze van olyan is, hogy alapvetően jó, amit tenni akarunk, de kellene még rajta egy kicsit fordítani, alakítani, dolgozni, máshonnan nézni. "Ne csak az alakját figyeld, hanem a képet is!", mondom a lányomnak, aki a felismeréstől fellelkesül, és egy határozott mozdulattal kijavítja a hibát, majd elégedetten mosolyog. Hiszem, hogy Isten által életünk minden darabja a megfelelő helyre tud kerülni és ezáltal értelmet nyerhet, azonban ez egyedül Istennel lehetséges. Ha Tőle kérünk útmutatást és bölcsességet, képesek lehetünk korrigálni gondolatainkat, szavainkat, tetteinket, amíg azok helyénvalóak nem lesznek.

A teljes kép pedig, ha nem is nyeri el maradéktalanul a tetszésünket, az egymásba simuló részek miatt végül békességre lelhetünk, mert elmúlik az az érzésünk, hogy valami nincs a megfelelő helyen az életünkben.