Ma van a református egység napja! Illetve ma lenne, de nem ünnepeljük. Igaz nem divat manapság „píszínek” lenni, de azért megpróbálok: Ma van az egység napja, de központi döntés alapján központilag nem ünnepeljük. Tehát nem lesz nagy „mutasd meg mid van Debrecen főterén”, mert, mert, mert „nem lesz na!”. Legalábbis ennél korrektebb és mélyrehatóbb információt nem sikerült megint megosztani az "egyszerű" papokkal, akik megint csak néznek és találgatnak az okokról meg a miértekről. Persze már az is nagyvonalú feltételezés, hogy van valami az egész egyházunkat érintő ok a háttérben és nem csak annyi történt, hogy személyes csetepaték nőttek országos méretűre. Azért sem értem az ünneplés elmaradását, mert egyre inkább egységesek vagyunk. Hétről-hétre jönnek az „ügyek”, meg a „döbbenetek” és azt látjuk, mintha az egységességünk csak a rosszban és a méltatlanban nyilvánulna meg. Mert úgy tűnik az elkövetők szépen lassan összezárnak, nincs itt kérem semmi látnivaló, a lónak is négylába van mégsem olvas Bibliát. Mert ha olvasna, ha esetleg a kezébe venné akkor meglepő módon azt tapasztalná, hogy a református egység az nem a vezetői egyetértésben gyökerezik, hanem az egyháztagok Egyet értésében, ahol az Egy az nem más, mint Jézus Krisztus. A Pünkösd után élő és a Pünkösd csodájából élő Egyház legnagyobb Egy-sége abban rejlik, hogy mindenkinek a maga nyelvén ugyanazt a csodálatos dolgot mondjuk el, amit Krisztus a világért tett és amit rajtunk is megbizonyított. Ha az Egyház nem ezt az Egy-et érti, hiszi, hirdeti és ünnepli, akkor nemcsak egység nap nincs, hanem egyház sem... legalábbis református biztosan…