Egy olyan társadalomban, mint a miénk, ahol csakis és kizárólag táborokban és oldalakban tudunk gondolkodni nagyon nehéz olyan témát találni, ami nem esik áldozatul ennek a szemléletnek. Nálunk nem pusztán társadalmi jelenségek vannak, vagy fontos társadalmi kérdések, hanem ezeknek ilyen vagy olyan „oldali” olvasatai. Ezért csak félve és óvatosan futok egy kört a roma világnap kapcsán, mert ugye amíg nem tisztázzuk melyik oldali roma, addig nem is nagyon lehet emlékezni és ünnepelni. Pedig, ha megnézzük az első roma világnap lényegi történéseit, amikor is 1971-ben Londonban összegyűltek, akkor azt látjuk, hogy nemcsak a szimbólumok és dátumok tekintetében született döntés, hanem egyfajta közös sors és eredettörténet meghatározás is végbement ezen a találkozón. A roma nép ezeréves vándorlása, az Indiát elhagyó nemzedékek bolyongása és otthonra találása sokkal fontosabb része ennek a napnak, mint a közös himnusz vagy éppen közös zászló.

Április 8.-án mi keresztyének úgy adhatunk hálát roma testvéreinkkel együtt vagy akár őértük, hogy pontosan tudjuk milyen egy vándorló nép viszontagságos útja és mennyire nehézkes az otthonra találás.

A keresztyénségnek pontosan azaz üzenete, hogy nemcsak hogy nem teszünk különbséget oldalak szerint, meg bőrszín szerint, hanem mi egy olyan Istenben hiszünk, aki az egész világot „megbékéltette önmagával” és az Isten népéhez mindenki hozzátartozhat. Konzervatív és liberális éppen úgy, mint a roma vagy a nem roma. Krisztusban testvér, Krisztusban újjászületett. Ez a legfontosabb.