Gondosan szervezett alkalom, emberek, részben munka, részben pihenés. Ismerős arcok, még ismerősebb problémák. Töltődni jössz, terhet letenni, látni máshogy azt, amit mindennap látsz, akit mindennap látsz. Impulzusok, pulzusok, a tapintható feszültségben. Dolgozva pihenni vagy pihenve dolgozni, mindegy, mert a kérdés adott. Aztán kiül egy ember, aki az ott lévők között arra hívatott el, hogy vezessen. Azok, akik hasonló cipőben járnak nem szeretik, mert más, mert nem érdekli, hogy nem szeretik. Csak csinálja azt, amiben hisz, azért, Akiben hisz.
Néhány könnyű kérdés, aztán nehéz. Egy dolog állandó, a válaszadó, a vezető, aki azért az, mert tudja őt is vezetik. Jámbor, mégis józan, szelíd, magán túlmutatva azzal, hogy nem mutogat másra. Mindegy mi a kérdés és mindegy mi a válasz, mert egy dolog nyilvánvaló, mely szavaiból, minden válaszából kitűnik: ha nem hagyod, hogy Ő vezessen, akkor hiába minden. Ha nem Ő vezet, hiába az egész, akkor is, ha olvasod az Élőt, akkor is ha érted az Élőt. Igy működik csak, hogy hiszel s eközben meg vezetsz másokat. Mert ha nem hiszel az Élőben, akkor csak megvezetsz majd másokat.