Már ezerrel zajlanak a nagy díjátadók a filmes világ neves színpadjain, Emmy, Golden Globe és nemsokára jön majd az Oscar díj, amikor mindenki elveszi „méltó” jutalmát. Azért szeretem nézni ezeket az eseményeket, mert nagyon izgalmas és beszédes azoknak a reakciója, akik nyernek, vagy éppen nem nyernek díjat. Annak, aki kicsit elveszett lenne ebben a műfajban elég annyit tudnia, hogy minden kategóriában több jelölt van, akit a kritikusok arra érdemesnek tartanak, és ebből választanak ki egy győztes és hirdetik ki nyilvánosan.

Szerintem az nem kérdés, hogy aki nyer, az örül és ez az öröm látszik minden gesztusán, az arcán és a szavain, de ennél sokkal izgalmasabb az, ami a vesztesek arcára van írva. Számomra megszégyenítő az, amikor azt látom egy színész arcán, hogy a másik győzelmének sokkal jobban örül, mint ahogy a sajátjának örülne. Mert végre, mert megérdemelte, mert mekkorát alakított, de jó. Örülni annak, hogy ő előrébb van, mint én. Na ez az, ami nekünk nem megy, pedig, ha valakinek a mások öröme feletti öröm kellene, hogy az ismertetőjegye legyen, azok mi vagyunk keresztyének. „Mondd meg mi okoz neked örömet és megmondom ki vagy!” – írta át egyszer Ravasz László református püspök a régi és klasszikus mondást. Nagyon beszédes és árulkodó az, aminek és ahogyan örülünk, a lelkünk egyik legmélyebb valóságát rajzolja fel az öröm az arcunkra. Legyen ez az év a mások öröme feletti öröm éve és izguljunk majd közösen az Oscar díjátadón.