Ahogy olvasom a híreket, ahogy száz oldalról és csatornából ömlik a szemem elé az elmúlt hetek borzalma, próbálom megérteni, felfogni mindazt a motivációt, ami ezt az egészet mozgatja. Nézem, ahogy ezernyi rakéta emelkedik az éjszakai égen, míg máshol tízezrek emelnek zászlót a magasba. Mindenki igazságért kiállt, miközben mellét verve bosszút követel. Ahogy ezen gondolkodom és próbálom mintába rendezni mindezt, eszembe jut egy alapvető matematikai fogalom, ismerjük mindannyian, a közös nevezőt. Ez az a szám, amely két vagy több frakcióban közös és ahhoz, hogy a törtekkel műveleteket végezhessünk szükséges a közös nevezőre jutás.
Háború a közelben és háború a közel-keleten. Az egyik lassan két éve, a másik nézőpont kérdése csupán, hogy egy hete vagy 1500 éve. Sok évtized és sok ember szorgalmas munkája lesz, hogy kiderüljön a közöttük lévő összefüggés - már ha van -, miközben mások pont az ellenkezőjéért dolgoznak majd. Bár engem az is keserű mosolyra fakaszt, hogy az óvodás gyerekeink között sem igazán elfogadható az "ő kezdte” indok, mégis országok, nemzetek használják szemrebbenés nélkül, de nem is ez a lényeg.
Mert a hírekben szereplő egymásnak feszülő nemzetek civódása egy dologról biztosan árulkodik. Az utcára vonulva bármelyikük zászlaját is emeljük fejünk fölé, szerintem máris a rossz oldalon találjuk magunkat. Lehet együttérezni, sőt kell is, de azt be kell látnunk, hogy látszólag akármennyire is egymás ellen vannak, a legfontosabb kérdésben mégis közös nevezőre jutottak. Függetlenül attól, hogy milyen térképet lobogtatnak, éppen melyik korból valót igazolásul saját gyarlóságukra, a közös nevező már rég megvan. Most mindenki, aki valamelyik oldallal is képes szimpatizálni, szívéhez kaphat felháborodva és a "de” szócska után következő gondolatsort nyugodtan magába is fojthatja, mert bármily érthetetlen, mégis megvan az ukránoknak az oroszokkal, úgy ahogy a palesztinoknak a zsidó néppel az a bizonyos közös nevező. S az nem más, mint az erőszak, még annak fajtáján és mértékén is hiábavalóság mélázni.
Ám ahogy a közös nevezőből a matematikában sem egy van - bár látszólag megtalálták a legegyszerűbbet -, itt sem ártana tovább keresni. Nem nehéz megtalálni, a földközi tenger partján élő mind a két nép köszönésében ott van egy azonos szó. Az a szó, mely alapján nem kivonni lehet egymásból, még ha azzal jóval nehezebb is számolni.
Lehet, hogy mi is csak azért hagyjuk ezt, mert reméljük, ha elkövetnek annyi bűnt, mint mi, akkor elfelejthetjük mindazt, amit velük és ellenük tettünk. De azt hiszem mindenki jobban járna, ha a közös nevező inkább a béke lenne.