Bevallom nem lehet erősségem a matematika, mert nem mindig érzem, hogy a számok szerinti statisztika valóságos eredményt mutat. Tudom, hogy minden számolásnak van eredménye.

Eredménye van annak is, hogy a számos vagy számtalan lehetőség közül ki hogyan választ. Példának okáért egy népszámlálás, aminek kapcsán a nemzetiségi, vallási hovatartozásunkról is nyilatkozhattunk. Mi választhattunk, hogy a feltett kérdést meg akarjuk vagy meg tudjuk-e válaszolni. A kényelemből, vagy félelemből, közönyből vagy felelőtlenségből elmulasztott válaszok is beszédesek. Beszélnek rólunk. A napokban kezdenek az eredmények napvilágot látni. Vannak, akik nagyon sötét képet festenek, és azt vetítik előre, hogy a számháborút elvesztettük, de az biztos, hogy nem nyertük meg. Mégis vannak olyan számok, amelyek mást mutatnak.

Idén először mintegy félszáz rendezvénnyel Miskolc is bekapcsolódott az országos Ars Sacra fesztivál eseményeibe, amelyek a „Keresd a békét!” zsoltárvers gondolata köré épültek. A különféle művészeti ágak, mint az irodalom, a zene vagy a képzőművészet jeles képviselői összefogtak, hogy a város számára felmutassanak egy szeletet abból a maradandó értéket képviselő, jövőt munkáló erőből, amelyik a hitből fakad. Ez önmagában is óriási dolog, de ami igazán felemelő, az a fogadtatás volt. Óriási érdeklődés övezte a rendezvényeket, szabadtéren vagy templomban, kávézóban vagy színházteremben egyaránt megtelt a helyszín. Vagyis az emberek nyitottak és érdeklődők voltak a „szent ” iránt. A számok itt, mást mutattak. Nem papíron, hanem a valóságban életté váltak. Mert azok, akik akár előadóként, akár hallgatóként ott voltak, választ adtak hovatartozásukat illetően. Sokan vagyunk, vagy kevesen nem tudom biztosan, de azt igen, hogy egyszer mindenkinek döntést kell hozni. Ezt senki nem hagyhatja ki a számításból, mert a végső nagy számadásban csak az győzhet, aki a Békesség Fejedelme mellett dönt.