Ilyenkor szeptember elején a nyár még egy-két jóízűt próbál belénk rúgni, azzal, hogy a ragyogó napsugarak vissza-vissza idézik milyen is volt az, amikor a szabadság és pihenés édes semmittevése aranyozta be az életünket. Se eső, se egy felhő az égen és mégis egyre sötétebb felhők gyülekeznek a fejünk felett. Ilyenkor szakad ránk a magyar valóságnak az a szelete, amit egészen sokáig képes az ember kizárni az életéből. Mert ugye minden évkezdés ünnepi alkalom arra, hogy a különböző közjogi méltóságok menjenek, és megnyissanak, és beszéljenek, mi pedig lelkesen vagy lelketlenül hallgassunk, ameddig bírunk.

Történt ám a napokban, hogy egy sokmilliárdos beruházás méltó zárásaként évnyitón ünnepelt a nagy-nagy gyülekezet és országunk egyik vezető embere, aki rajta van a Befolyás-barométeren azt találta mondani, hogy „Jézus gyilkosainak eszmei utódai” ki akarják ölni az emberekből az Isten utáni vágyat, a hitet. Meg is nevezte ezeket az eszmei utódokat, volt ott luciferista, jakobinus, illuminátus, de még transzhumanista is. Egyfelől van ebben valami lelki és szellemi fejlődés, hiszen most nem a migránsok voltak a sorosak (vagy sorosok), és kivételesen nem valamelyik minoritás lett a fő ellenség, de engem nagyon mélyen elgondolkodtatott, hogy meddig is lehet ezt józan ésszel csinálni. Igen, én tudom, hogy van az a pénz, és rendes kutya nem harapja meg a kezet amelyik eteti, de mégis van ebben az egészben valami félelmetesen megrázó, amikor nekünk igenis kötelességünk jelezni, hogy vannak olyan narratívák, amiknek semmi, de semmi köze nincsen a keresztyén üzenet lényegi tartalmához.

Mert Jézus gyilkosainak eszmei utódai mi vagyunk. Mind. Egytől egyig. Az oroszok éppen annyira, mint az ukránok, vagy az amerikaiak és mi magyarok. A zsidók pont annyira, mint a buddhisták vagy keresztyének, vagy az ateisták. Gyurcsány pont annyira, mint Orbán, vagy Trump vagy én és te. Jézus gyilkosai mi vagyunk. Egytől egyig mi, akikért vállalta, akikért megtette, ahogyan a reformátori tanítás mind a mai napig vallja, hogy helyettem, miattam és értem. Szeretnék egy olyan országban élni, ahol a hirtelen felindulásból elkövetett politikai szónoklatok nem kalandoznak a hitvédelem területére, vagy ha már igen, akkor valaki csendben odamegy a szónokhoz és elmondja neki, hogy a keresztyénség nem valakik ellen, hanem valakikért van. Mert mi egyszerre lehetünk a gyilkosok és a meggyilkolt eszmei utódai, akik miután megértik, hogy a gyilkos létből Krisztus megmentette őket, már könnyen tudnak azonosulni Krisztus kereszten mondott egyik utolsó szavával: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.”