Én most lapot húzok a húszra, ami – tapasztalt kártyásoknál – teljesen értelmezhetetlen, mert aki húszra vagy huszonegyre lapot húz, az eleve vesztett, lévén, hogy az alsó pontértéke kettő. Tehát aki tizenkilencre lapot húz, az lehet hívő vagy merész, netalán próféta, vagy csak őrült szerencsejátékos, de aki húszra húz lapot, az vagy teljesen hülye, vagy nem ismeri a játékszabályokat.

Én tehát augusztus 20-ra húzok lapot és felteszem a kérdést: Mitől lesz valaki keresztyén, legyen szó az egyénről vagy akár a nemzetről? Mert a nagy narratíva mégiscsak az, hogy a mi szent és dicső államalapításunk ünnepe mégiscsak keresztyén örömüzenetek és halleluják hangos kórusával zengi körbe mindazt, amit egy ilyen ünnepen elénk tesznek. A mostani augusztus huszadika egyik legizgalmasabb kérdésköre a „tóthgabi” jelenség, akinek a magánéleti válsága talán azért is került erősebben reflektorfénybe a többi „ismert senkik” hasonló válságai közül, mert mégiscsak dedikáltan egy keresztyén értékrendre szüntelenül hivatkozó politikai erő egyik emblematikus alakja. Akinek a zenéjét alig hallgatják (a spotify zenelejátszón alig jön össze neki a fél milliós hallgatottság, a Kaukázus egyetlen „csúnyaszava” is dupla ennyit ért el), de az ideológia, amit képvisel magát a személyét magasabbra emeli, mint amit zenei tehetsége előirányozna.

A történetben a fricska valójában az, hogy a „tóthgabifelé” keresztyénség pontosan olyan, mint az egész Nemzeti Együttműködés Rendszere, vagy mint az ukrajnai korrupció, nem az számít, ami valójában történik, hanem az, amit mondunk róla. Ukrajnában nincsen korrupció, mert azt mondják és még nagy táblákra ki is írják, ha netalán elfelejtenéd. Magyarországon meg keresztyénség van, hiszen ott a kereszt fénnyel festve a Duna fölött, négy ága négyfelé mutat, kijelölve minden Koppánynak az utat, helyesebben utakat. Ő is azt hitte, hogy nem tud négyfelé szakadni, aztán meg mégis. Szóval nem az a keresztyén, aki ezt a leghangosabban állítja magáról, hanem, aki képes csendben és tisztességesen Jézus Krisztus „barátjaként” élni, dolgozni, és tenni amit kell. „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.”(Jn 15:14)

Vagyis a keresztyén embernek Jézus Krisztus parancsol. Ha azt hiszi valaki, hogy nem, akkor az vagy bolond, vagy nem ismeri a játékszabályokat. Tehát nem az ösztönei, nem a csalódásai, nem a kudarcai, nem a pénz és még sorolhatnánk. Egyedül csak Krisztus. Egyénileg és közösségileg is. Isten óvja Magyarországot.