Egy csendes tavaszi délutánon, családom egyik tagjával kávézás közben egy újságcikkről beszélgettünk. A nagyobb ívű beszélgetésben az említett írott anyag kapcsán az került a „boncasztalra”, milyen érdekesen emlékszik valaki a saját szemszögéből egy adott korszakra, időszakra. Persze mindenki úgy emlékszik eseményekre és emberekre, ahogy azt az ő szájíze diktálja. Azonban egy dolgot mégsem tehetünk meg, nem mehetünk szembe a tényekkel. A tények apró, néha elhanyagolhatónak tűnő adalékok, melyeknek egyetlen markáns feladatuk van: elválasztják egymástól az igazat a hamisságtól, a valóst a valótlantól.

Nem akarom az objektív valóságot egy mérlegre tenni a szubjektív megéléssel, de van különbség máshogy látni dolgokat, és elhitetni önmagammal a valóság ellenkezőjét. Mármint lehet, de annak megvannak a maga veszélyei. Például az, ahogy szép lassan hozzászokunk ahhoz, hogy nem azt mondjuk, ami igaz, hanem azt, amit annak akarunk hinni. S ha elégszer elmondtuk másnak, miközben magunk is halljuk újra meg újra, idővel megtörténik a csoda és valótlant már mi magunk is elhisszük. Így lesz a hazugságból idővel igazság, így lesz árulóból a mártír, elkövetőből áldozat vagy a gyávából a bátor. A sok ismételgetéstől, mikor mi magunk is elhittük, az lesz a mi új origónk, a mi saját új kiindulópontunk, az új szög, ahonnan látjuk a világot. A többi embert, eseményt, pillanatot. S könnyedén már észre sem véve leszünk képesek kis hazugsággal elfedni egy sokkal nagyobbat. Persze az igazság útján járni nehéz és bizonytalan, míg a hazugságé csak idővel lesz egyre nehezebb.

Ez a világ tele van hazugsággal, emberivel és embertelennel egyaránt, vannak amelyeket mások védelmére, míg másokat a sajátunkra fabrikálunk. Lehet azért, mert úgy kevésbé fáj, lehet azért, mert úgy megmarad a békesség és sorolhatnám.

Az igazságot kimondani, elfogadni vagy felelősséget vállalni érte sokkal nehezebb, s csak az ÚR tudja hová is vezet, vagy hogyan fogadják mások. Én a bizonytalanság és nehézség ellenére azért választanám mégis ezt az utat, mert a hazugságokról pontosan tudjuk, hová vezetnek.