Ahogy az ember öregszik, egyre többször vannak álmatlan éjszakái. Persze fiatalon is előfordul ez, de jóval ritkábban. Akkor legfeljebb egy-egy nehéz dolgozat előtt, húzós vizsgára készülve került el az álom. No meg, ha valami nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, akkor forgolódtam hajnalig. Aztán, amikor megérkezett a szerelem, az nem hagyott aludni. Reménykedés, vágy, elképzelt jövő űzte messze az álomtündéreket. Később a gyerekeink betegsége, nyűge, fogzása kurtította meg az éjszakákat. Az is előfordult, hogy a túlzásba vitt esti étkezések, vagy az elfogyasztott alkohol nem hagyott aludni.

Ma már azért vannak álmatlan éjszakáim, mert az idősödő szervezetnek egyre kevesebb alvásra van szüksége, no meg mindenféle nyavalyák is háborgatnak már. Sokszor hallgatom irigykedve a párom jóízű szuszogását, amíg én számolom a bárányokat. De nem igen használ, pedig több százat is átugratok képzeletben a kerítésen. Nem gyújtok villanyt, pedig az olvasás talán segítene. Esetleg egy altató? De ahhoz is fel kellene kapcsolni az éjjeli lámpát. Csak fekszem és elmélkedek. Egyszerre eszembe jut nagyanyám szava:”Nem tudsz aludni gyermek? Imádkozzál!” Már hallom is saját gyermekhangomat: Én Istenem, jó Istenem becsukódik már a szemem...Felsorolom gondolatban mindazokat, akik kedvesek a szívemnek, akiknek örülhetek. Számba veszem a rokonokat, barátokat, ismerősöket, néha még az ellenségeket is. Imádkozom értük és egyszer csak, mint gyerekkoromban, belealszom az imába.

Azt hiszem felfedeztem a világ legjobb, káros mellékhatásoktól mentes altatóját. Kérdezze meg – ne kezelő orvosát és gyógyszerészét, hanem önmagát – nem szeretné-e kipróbálni? Nem kerül semmibe, mindig kéznél van! Mindenkinek melegen ajánlom!