Olyan világban élünk, ahol látszólag minden pótolható, azaz helyettesíthető. Léteznek cukorpótló, fehérje pótló szerek, gyermekkorunk nagy élménye volt a citrompótlós tea. Van már tojáspótló por, művaj és nagy cégek dolgoznak a hús helyett használható növényi élelmiszereken, de jön már a laboratóriumban előállított műhús is. Természetesen tudom, hogy vannak, aki bizonyos ételeket nem fogyaszthatnak, s örülök, hogy nekik sem kell egyfajta élelmiszerrel beérniük. Nem is erről elmélkedek, hanem inkább arról, hogy vajon hogyan jutott uralomra az a gondolat, hogy minden helyettesíthető. Nincs nélkülözhetetlen ember, ha meghalt, majd jön helyette másik. Ha kirúgtuk, akad más, aki talán még kevesebb pénzért is elvégzi ugyanazt. Lehet, hogy nem mondják ki, de szemrebbenés nélkül cserélik a munkavállalókat, mint sakktáblán a figurákat. Lassan a családi kötelékek is szétszakadnak, vagy olyan rugalmasak lesznek, mint a hidakról leugrálók gumikötele. Cserélhető az apa, anya, új féltestvérek jönnek, nincs semmi gond. Ez a trend. A nyugdíjasoknak gondoskodó gyermekeik helyett ott az öregek klubja, ott legyenek közösségben.

Természetes - mondják sokan -, hogy a vallás is lassan lecserélődik a világnak ebben az Európának nevezett szegletében. És csakugyan. Már régen kimondták magukat igen bölcsnek és modernnek gondoló filozófusok, majd társadalmi rendszerek, hogy a vallás a nép ópiuma, meg kell szüntetni. Vagy megvárni, míg magától kihal, de mindezen közben meg kell próbálni helyettesíteni. És lőn. Keletről jött a párt, amiben hinni kellett, amit el kellett tartani, aminek engedelmeskedni kellett és nem csak a tagoknak, hanem az egész társadalomnak. Nyugaton előlépett a pénz és eredménye a haszon, amit egyre többen mindenekfelett állónak éreztek, ami mindent meghatározott, aminek mindent alá kell rendelni. Lettek és vannak prófétái, akire hallgatni kell(lene). Akinek ez nem tetszik, választhat más vallás pótlékot. Itt van mindjárt a szabadság istenítése, ami sajnos már a francia forradalomnak sem jött be és azóta is, igen csak kérdéses, mi lesz ott ahol mindenkinek mindent szabad. Új vallás lett a környezetvédelem is, amit csak az átlagember vesz komolyan. Azok, akiknek a leginkább környezetszennyező iparágak a kezében vannak, megveszik tőlünk a fel nem használt káros anyag kibocsátási kvótákat és maguk árasztják el gázzal, bűzzel, méreggel a földgolyót. És ne legyenek kétségeink, kedves olvasok, egy bizonyos szint fölött bizony valláspótlék lehet a sport is. Az élsport szoros szövetségben a pénzzel milliók életének legfontosabb része, amiért minden fáradságot és anyagi áldozatot meg kell hozni, hogy lássuk, hogy ott legyünk, hogy szurkoljunk. Persze, szórakoztat, kikapcsol, de az, hogy lassan az egyik legtöbb hasznot hozó iparággá válik, elgondolkodtató. Sorolhatnánk még a valláspótlékokat, ideértve a családunk istenítését és a humanizmus mindenek fölé helyezését. De minek, akinek van szeme, az érti, miről beszélek.

A vallás nem pótolható semmivel. Egyidős az emberiséggel, annak történelmével, magával az emberrel. A lexikon szerint a vallás az ember viszonya Istenhez, amely az ember életét értelme, akarata, és érzelmei szerint meghatározza, emberségünk része. A vallásos ember nem egyedüli szereplője ennek a viszonynak, ezért mindenfajta pótléktól eltérően, bármilyen helyzetben megtart, erősít és reményt ad.