Úgy tűnhet erről értekezni olyan, mint feltalálni a melegvizet, megállapítani, hogy nappal világos van, éjjel meg sötét, a hal vízben él, a macskák meg a szárazföldön. Kijelenteni, hogy ami vizes, az nem száraz, s hogy egy meg egy az kettő. Vannak tények, amikről nincs mit beszélni, így van és punktum. De! Középiskolában akadtak elszánt osztálytársaim, aki vitába szálltak a matematika tudós oktatójával egy-egy évezredek óta fennálló tételt vitatva és nem akarták megérteni a választ, hogy vannak makacs dolgok, amiket axiómának hívunk, s amiket el kell fogadni. Ilyen axióma az is, hogy a méz édes. Ezen belül van édesebb és kevésbé édes, benne lehet még annak a növénynek, virágnak zamata, amiről a szorgos méhek begyűjtötték, lehet bele rakni fűszereket, de az alap íz, amit hordoz – feltéve, hogy nem romlott - az édesség. Kellemes, finom, természetes. Vannak gyümölcsök, virágok, amiknek szintén hasonló zamata van. Sőt, a költők szerint csókok is léteznek, áfonya vagy méz ízzel ajándékozva meg az egymást szeretőket. Édes csókokról is gyakran beszél a világirodalom, sőt még a Biblia is. Az is makacs tény, hogy méhek nélkül nincsen méz. Ők azok, akik begyűjtik az alapanyagot és aztán átdolgozzák, átengedik magukon, így lesz a nektárból az, amit mi megvehetünk és megehetünk. Egyetlen üvegért sok ezer apró rovar élt, repült, dolgozott. Persze van műméz, hamisított, laboratóriumokban összepancsolt, mindenféle anyagokból kavart édes ízű valami. De ez nem méz s az íze és tartalma olyan messze van az igazitól, mint Makó Jeruzsálemtől. A mézet az apró napszámosok csinálják, s amit ők gyártanak, az édes és egészséges, táplál, véd, és gyógyít.

De mi lesz akkor, ha egyszer csak valaki felírja az internetre, hogy méz nem is édes, hanem keserű. Sőt, nem is egészséges, nincs is rá szükség, meg különben is, miféle dolog, elvenni a kedves kis méhikéktől, amiért ők megdolgoznak. Aztán majd jön valaki más, aki tovább tódítja, hogy a méhek jogvédő szervezetekhez fognak fordulni, mert rendszeresen füsttel kábítják és kizsákmányolják őket. Esetleg megjelenik a verdikt egy influenszer oldalán, miszerint az egész mézkérdés túlhaladott és szembe megy a környezetvédelmi előírásokkal. És búcsút inthetünk a mézes-vajas kenyérnek, a karácsonyi illatos mézeseknek, gyógyító propolisznak és a méhviasznak.

Saját magunk védelmében nem árt, ha ragaszkodunk az évezredes axiómákhoz, vagy ha így jobban tetszik: az alapigazságokhoz. Nincs hatalmunk felülírni a teremtett világ törvényeit.

A méz édes. Az ecet savanyú. Az ég a föld felett van. Az ember élete véges. A férfi férfi, a nő pedig nő.