A hitért folytatott küzdelem témakörében Júdás apostol leveléből hallgathattak áhítatokat idén Miskolcon az Aliansz-imahét keretében.

A felekezetközi programsorozat záró alkalmát -„Küzdjetek, a Szentháromság egy Istent dicsőítve!” témában - a Miskolci Keresztyén Testvérgyülekezet imatermében tartották meg január 11-én. Az eseményen a Diósgyőri Református Gyülekezet lelkipásztor házaspárja szolgált az Úr Jézus Krisztus győzelmét állítva a középpontba.

Rendhagyó módon az igehirdetés előtt Péterné Szűcs Katalin előbb a Jelenések könyve 5. részének néhány sorát idézte annak 9. versétől, ezt követően elmondta bizonyságtételét, amelyben kifejtette, hogy nem lenne értelme sem a bűnnel, sem pedig a kísértéseinkkel való küzdelmeinknek akkor, ha Jézus Krisztus, mint megöletett bárány és feltámadott Úr Jézus Krisztus nem élne, és nem uralkodna örökkön örökké, amit a világtörténelem legnagyobb győzelmének nevezett.

Majd férje, Péter András hirdetett Igét Júdás apostol levele 1. fejezetének 24-25. verse különböző fordításainak alapján azt kifejtve, hogy küszködés helyett miként lehet Istent dicsőítő küzdelemmel megvívni az apróbb, hétköznapi harcokat. Ezzel kapcsolatban elsőként azt jegyezte meg, hogy tisztában kell lennünk azzal, hogy kicsoda a mi Istenünk, mert csak ezt tudva érthetjük meg önmagunkat, hiszen mint mondta, vallás sokféle van, de üdvözítő hit csak egy.

Az igeszakasz magyarázatára rátérve a lelkipásztor a többi közt arra is rámutatott, hogy az említett fordítások szerint a mi Istenünk az egyetlen üdvözítő Isten, aki „...úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 16) megfordítva ezzel az emberiség sorsát, és azáltal hogy a harcot küzdelemmé nemesíti, szintén erőforrásunkká válik a küzdelemben.

A lelkipásztor magyarázatában kitért arra is, hogy a hirdetett igeszakaszban mindannyiunk sorsa benne van, hiszen mindenkinek, így a hitetleneknek is Isten dicsősége elé kell állnia. „Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen.” (Júd 1, 24-25)

– Az egyetemes ítélet szerint vagy elpusztulunk, vagy pedig fürdünk Isten dicsőségében – jelentette ki Péter András, majd kiemelte, hogy a mi titkunk és áldásunk, a harcunkat megnemesítő és erőt adó forrásunk az, hogy ujjonghatunk Isten dicsőségében. Ez a Jézus Krisztusban kapott áldás üdvözítő gyümölcse. Az igaz, hogy senki nem kerülheti el a sorsát, de mindenki elkerülheti a rossz sorsot, hiszen Isten egy örök jobb sorsra rendelte az emberiséget.

Ha felismerjük, hogy Isten dicsőségére van szükségünk, ami azt jelenti, hogy megőriz, feddhetetlenné tesz és üdvözít, akkor küszködés helyett küzdelmes, győzelmes, Istent dicsőítő lesz a harcunk. A küszködésben ugyanis egyedül vagyunk, céltalanul és reménytelenül, míg a küzdelemben megjelenik a cél, az erőforrás és a harcunknak gyümölcse lesz.

Az igeszakasz szerint, ha hiszünk Jézus Krisztusban és segítségül hívjuk az Úr nevét, akkor üdvözülünk, hiszen Jézus Krisztus által diadalmaskodunk a halálon. A legcsodálatosabbnak mégis azt nevezte a lelkipásztor, hogy az Úr megőriz bennünket a botlástól és feddhetetlenné állít maga elé minket. Erre bizonyságul Pál apostol efezusiakhoz írt levelének 25-27. igeszakaszát idézte: úgy szereti Krisztus az egyházat, „hogy önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.”

– Ha Jézus Krisztus menyasszonyaként, megváltottként, üdvözültként vívjuk meg a harcainkat, akkor azok Istent dicsőítő küzdelemmé válnak – összegezte a lelkipásztor.

Az eseményen a bevezető imádságot Mátyás Sándor, a záró imádságot Kovács Zoltán mondta el.