A repülőtereken hatalmas kijelzőkön figyelik az utasok a kapunyitás idejét, ahová indulás előtt meg kell érkezni, hogy aztán elfoglalhassák helyüket a felszálló gépen. Vannak azonban, akik a többszöri figyelmeztetés ellenére sem érkeznek időben, azt a kaput bezárják és ők lemaradnak.

A mögöttünk lévő adventi napok sűrűjében, amikor annyi fontos elintéznivaló, számtalan találkozás, ünnepi gyertyagyújtás várt, vajon meghallottuk- e a figyelmeztetést, a felhívást, amit a világtörténelem legnagyobb kórusa, az angyali seregek sokasága hirdetett meg, hogy megnyílt a Menny kapuja. A sok teendő közepette megérkezünk- e időben, hogy átlépjünk az ajtón és megtaláljuk a számunkra készített helyet? Olykor jól jönne egy képzeletbeli repülés, vissza az időbe, hogy ne feledjük, milyen jó megérkezni.

Emlékszünk még arra a régi karácsonyra, - talán az elsőre -, amikor rácsodálkozhattunk az előttünk feltáruló ajtó mögött fénylő karácsonyfára? Mintha maga a mennyország szállt volna a földre. Akkor az az ajtónyitás azt jelentette, megérkezett az ünnep, és megérkeztünk mi az ünnepbe. Akkor mindent másképpen láttunk. Az ajtó mögötti sötét már nem volt többé félelmetes, mert beragyogták azok a fények, amelyek addig rejtve voltak. Az ajándékot többé nem rejthette a csomagolás, hanem egyszeriben kibomlott és feltárult előttünk minden titok. Azóta persze sok minden történt, felnőttünk és nem lengi be az ünnepet ez a felszabadult öröm. De felnőttként is átélhetjük a csodát, és eljuthatunk ahhoz az ajtóhoz, amelyik mögött felragyog a soha el nem múló Világosság, és a kitárt ajtóban felismerhetjük a megajándékozó Atyát, aki vár bennünket. Lehet, hogy nem csillogó fényekben, hanem éppen könnyekben, fájdalomban, próbák között érkezik hozzánk az ünnep, de Ő ott van, velünk van, hogy a bezárt ajtó többé ne jelentsen félelmet, akadályt, ne válasszon el szeretetétől, mert a legnagyobb ajándékot készítette el nekünk. Csak ki kell bontani, mert a titok, a csoda akkor tárul fel az ember előtt, ha nem fut tovább a maga sietős útjain, hanem megérkezik Hozzá. Mert Ő éppen akkor, amikor kellett, a rendelt időben érkezett, hogy megszólítson, beleszóljon az életünkbe és vele végre átlépjünk az ajtón, amit ő maga nyit meg, hogy a sötétséget, halált legyőzve felragyogjon az élet Világossága.