Jó tisztában lenni vele, hogy nem valamiféle szellemidézés folyik. Talán bennünk itt Közép-Kelet-Európában van valami furcsa viszolygás, amikor a XX. század tavaszi felvonulásaira gondolunk: „Itt van május elseje/énekszó és tánc köszöntse…” Az emlékeinkben él, hogy miként szolgálta 1919 után a Szovjetunió és a proletár nemzetköziség dicsőítését ez a nap. S ha mindez nem lenne elég, akkor 1957-re kell csak visszautalnunk, mikor Kádár János legitimálását szolgálta a május elsejei 100.000 -es felvonulás és az azt hosszasan bemutató filmhíradó.

Pedig nem XX. századi találmány a munka ünnepe. A Római Birodalomban Flórát, a virágzás istennőjét éltették és oltárára virágba borult kalászt helyeztek. Talán ennél szimpatikusabb a májusfa állítás, amit Székelyföldön hajnalfának neveznek. Ennek a szokásnak egészen kalandos rétegei vannak, amik Fülöp apostolig nyúlnak. A történet szerint, amikor Hieropolisba érkezett az apostol megjelölték a házat, ahol megszállt egy zöld ággal. Ez lett volna a jelzés a bérgyilkosainak. Az ÚR angyala viszont hajnalra minden házat hasonló módon díszített, hogy megóva szolgáját.

A munka ünnepének eredetét többféleképpen datálják, viszont biztos, hogy a kibontakozásában nagy szerepe volt Chicagónak. 1886-ban az amerikai munkásszervezetek tüntetést hirdetettek, ami tűzpárbajba torkollott. Egy bombát dobtak a rendőrök közé és az események végül nyolc rendőr és négy anarchista halálához vezettek. Majd 1889-ben erre az eseményre emlékezve hirdetett az Amerikai Munkásszövetség tüntetést a nyolcórás munkaidő bevezetéséért. Ezt vették át az óceán másik partján is, ami 1890-ben gyűlésekhez, tüntetésekhez és sztrájkokhoz vezetett Magyarországon is. Akkoriba a május 1-ei felvonulásokat „körmenetnek” nevezték és a következő szólamok kerültek a transzparensekre: „Nyolc óra munka, nyolc óra üdülés, nyolc óra alvás”.

Azt gondolom, hogy az Úr Isten nagyon bölcsen gondoskodott a pihenésről, amikor azt mondta: „Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat nap dolgozz és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap, a te Istenednek az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény” (II. Móz 20:8-10). Isten rendjében ott van a munka és a pihenés számára rendelt idő. Jurgen Moltmann az Isten a teremtésben c. munkájában amellett tesz le a voksát, hogy a hét napjai között nem csak egy, hanem két nyugalom napot is meg kellene szentelni. Egy nap test-lelki pihenésre és egy nap szabadságra, közösségre, ünnepre, Isten dicséretére. A keresztyén embernek is van mit ünnepelni és van miért hálát adni a munka ünnepén, ha mi nem is pontosan azt értjük alatta, amit Nagy Feró és a Beatrice értett a Nyolc óra munka c. dalában.

I. Az első megfontolásra ajánlott gondolat a Biblia elején olvasható, amikor Isten az emberre bízza az Éden kertjét. Isten így szól az emberhez: „Műveld és őrizd”. A munka nem átok. Nem igaz az a megállapítás, amit oly sokszor hallunk: „A munka nem lehet jó.” Az ember különleges megbízatásnak letéteményese. Ami ebben hangsúlyos nem annyira az uralkodás, mint a jó sáfár szerepköre. Istennek ez az eredeti elképzelése az ember és a munka kapcsolatáról és nem a fáradság és a verejték. Arra is érdemes figyelni, hogy a műveld és őrizd szókapcsolat azonos azzal, amit a Tóra a Léviták szolgálatára használ a templomban. Az ember van, amit átalakít és van, amit megőriz a munkája során. Mind a két irány feltételezi, hogy tisztában van vele, hogy mit és miért tesz. „…a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek őt” (Ef 1:17).

II. A reformáció korában megváltozott miként tekintettek a munkára. A középkorban három társadalmi rend volt: oratores, bellatores, laboratores. Imádkozók, harcolók és dolgozók. Látható, hogy mennyire sokat számított, amikor Luther és Kálvin másként állt a kétkezi munkához, mint ami bevett gyakorlat volt. Luther a szolgálóleány, a pék, a varga, a szülő munkájában mind Isten kegyelmének eszközét fedezi fel. Azt mondja egy helyen, hogy az istállótakarítás, ha engedelmesen végezzük lehet magasabban értékelt, mint a szellemi munka. Kálvin pedig egyértelművé teszi, hogy a becsületes munkával Isten tiszteljük, ha azt hittel végezzük. „A kétkezi munka becsülete a reformációval virradt fel, mert addig az elvonulás és az elmélkedő életvitel volt a valami és a munkát szó szerint büntetésnek tekintették” – írja Hans Schwartz: A munka értelmezés c. esszéjében.

III. Fontos azokat az évszázados kiérlelt tapasztalatokat figyelembe vennünk, amit eleink nem csak gyakoroltak, de messze hangzó módon, mintegy hitvallást a szemünk elé függesztettek. A Debreceni Református Kollégium udvarán az egyik ilyen megbonthatatlan felismerés a timpanonban olvasható: Orando et laborando. Imádkozz és dolgozz! 1873-ban, a Kollégium nagyszabású klasszicizáló átépítésekor kerülhetett oda a timpanon és bele a felirat. Ez a felismerés viszont még régebbi, a középkori szerzetesség idejére nyúlik vissza. A bencés szerzetesek sajátja volt, ami később a Kollégium pecsétjébe is belekerült. Czeglédi Sándor professzor arra hívja fel a figyelmet ezzel kapcsolatban, hogy az „és” szócskát vegyük komolyan. Ne a munka elvégzése helyett imádkozzunk, hanem a két tevékenységet tegyük össze. A mennyei és földi erőket mozgassunk meg Isten országának terjedéséért.

IV. Az utolsó gondolat a munka és a keresztyén életvitel területéről a kávézás irányába hat. Sokan hódolunk ennek a szenvedélynek miközben talán eszünkbe sem jut, hogy miként takarítják be a kávébabot az ültetvényekről. Már 1860-ban megtörtént a nagy leleplezés a Max Havelaar c. könyvben, hogy a hollandok miként zsákmányolják ki az indonéziaiakat. A kávétermesztés rendkívül munkaigényes és akik ezt végzik, azok napi 1-2 dollárból tengetik az életüket. Az óriáscégek teljesen uralni akarják az élet körforgását és nem tisztelik az őshonos lakók földhöz kötődő spirituális kapcsolódását, sem az anyaföld nagylelkű adományait. Ezzel a gondolkodással megy szembe a Fair Trade mozgalom, magyarul a méltányos kereskedelem. Pl. a Cafe Frei, a Tchibo, a Bellarom, a Marks & Spencer a Fari Trade logót használják. Olyan népszerű márkákat is ismerünk, akik a Rainforest Alliance rendszerben ellenőriztetik a termékeiket, aminek a logója egy zöld béka. Viszont még ma is találunk olyan piaci szereplőket a kávéforgalmazók között, akik egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy etikus módon viszonyuljanak a munkavállalókhoz. Nekünk keresztyén egyéneknek és közösségeknek az kell legyen a célunk, hogy a társadalomban fennálló egyenlőtlenségeket csökkentsük. Azokat a folyamatokat támogassuk a pénzünkkel és azokat a munkaadókat, akik nem pusztítják a környezetet, nem zsákmányolnak ki gyermekeket és nőket, átlátható módon üzletelnek, nem csak a még nagyobb profitra összpontosítanak, hanem a termelőket támogatják és a munkavállalók jobb körülményeiért tesznek. Már Ámosz próféta pontosan látta az elnyomók ténykedését: „hamis mérleggel csalnak, megveszik a nincsteleneket pénzen és a szegényeket egy pár saruért” (8:5 kk).