Bemutatták dr. P. Kusnyír Éva „Az Abaúji Református Egyházmegye az I. világháborúban” című, frissen megjelent kötetét egyházkerületünk székházának nagytermében.

A kiadvány hiánypótló, hiszen annak témájára az egyháztörténeti kutatások eddig nem tértek ki, és az Abaúji Református Egyházmegye történetéről sem született eddig összefoglaló munka. Pedig, mint az a könyvbemutatón is elhangzott, az egyházmegye történetének feltárása a trianoni döntés következményei miatt is rendkívül érdekes, hiszen a határhúzással megfelezték az egyházmegye területét, amelynek következtében az gyakorlatilag megszűnt, és ennek hatása máig érzékelhető.

Bár annak ellenére, hogy ez az időszak elhanyagolt kutatási téma, mégis izgalmas, hiszen egyfelől átalakította a lokális közösségek életét, másfelől pedig megalapozott számos, mára már bevett egyházi szokást vagy törölt el évszázados gyakorlatokat. A vizsgált időszakban szintén fontos tényező volt a front és a hátország, azon belül is az egyház egymáshoz való viszonya, amelyben az egyház mintegy kiszolgálója lett a hadi gépezetnek.

A könyvben minderről és ezzel együtt a reformátusságról is átfogó képet kaphat az olvasó, hiszen az történész, néprajzos és muzeológus szemmel íródott. S bár a téma nem kifejezetten nőknek való, a szerző megjegyezte, mivel az Abaúji Református Egyházmegyében nőtt fel, szereti és érdekli a régió történelme.

P. Kusnyír Éva az Abaúji Református Egyházmegye lényeges elemeit bemutatva rámutatott, hogy ebben a korszakban az egyházmegye nem volt homogén terület, vagyis nagyon sok apró, elzárt hegyvidéki falu létezett, ugyanakkor voltak nagyvárosok is. Mindez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az egyházmegye sem társadalmi felépítésében, sem pedig az egyes gyülekezetek gazdálkodása tekintetében nem volt egységes, ami miatt mind a gyülekezetek, mind pedig a lelkészek másként élték meg az I. világháborút, életük azonban mégis két lényeges kérdés köré szerveződött. Egyfelől a gazdasági nehézségek, másfelől pedig az ettől magasztosabb belmisszió kérdése foglalkoztatta őket. Ugyanakkor a gyülekezetek mégis egységesen reagáltak a világháborúra, illetve a háború által kiváltott kényszerhelyzetekre és konfliktusokra. Erre példaként említette a traumaként megélt harangrekvirálásokat, továbbá a hadikölcsönök jegyzését és azt, hogy a közösségek fennmaradása érdekében az állami hadvezetés elképzeléseit gyakran felülírták a gyülekezeti közösségek lokális döntései. Ezért ezt az időszakot a szerző szerint a megfontolt rögtönzések időszakának is lehetne nevezni.

A kötetből kirajzolódik az is, hogy a reformátusok kifejezetten nehéz helyzetben voltak ebben az időszakban, ugyanis a világháború morális válságot hozott magával, amelynek feloldásában a lelkészeknek és a gyülekezeti közösségeknek alapvető szerepük volt. Pont ezért vált létfontosságú kérdéssé a már említett belmisszió, vagyis az ifjúság bevonása a gyülekezeti munkába. Továbbá, a férfiak hadba vonulásával megélénkült a nők, az asszonyok szerepe a gyülekezeti közösségekben, noha arra az 1980-as évek végéig még várni kellett, hogy presbiterek is lehessenek, de tanítóként már ebben az időszakban is feladatot vállalhattak, azaz a női szerepek is átalakultak ebben az időszakban. Mint ahogy a gyülekezeti közösségek formálódása, a gazdasági kérdésekhez való hozzáállása is ebben a korszakban alakult át, ami a gyülekezetek állami támogatások nélküli talpon maradását eredményezte.

P. Kusnyír Éva 2023-ban védte meg a fentebb bemutatott témából írt doktori disszertációját. A doktori bizottság javaslatára a könyv decemberben jelent meg az Abaúji Református Egyházmegye, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem, illetve a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek támogatásával 300 példányban a Hernád Kiadó gondozásában. A könyv szerkesztését, tördelését és minden egyéb ezzel járó munkát Asztalos József, a Hernád kiadó igazgatója végezte el.

A könyv elkészültének elsődleges forrása az Abaúji Református Egyházmegye presbiteri gyűléseinek jegyzőkönyvei voltak. A szerző mellékforrásként használta az egyházmegye nyomtatott formában fennmaradt közgyűlési jegyzőkönyveit, a Tiszáninneni Református Egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyveit, továbbá a püspöki irattár iratait. – Mindezeket egymás mellé rendezve végig követhető vált az információ útja. Kiderült, hogy az egyházkerület miként reagált egy-egy állami döntésre, hogy az információ, közlemény vagy utasítás miként jutott el az egyházkerület szintjéről az egyházmegyék szintjére, majd az esperesek személyén keresztül hogyan érkezett meg a lelkészekhez és a gyülekezetekhez – mondta a szerző.

A kötetet Dr. habil. Dienes Dénes egyháztörténész és Egeresi Gábor, Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Múzeumának igazgatója ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.

Dienes Dénes szerint Kusnyír Éva lokálpatriótaként írta meg a lényegében egyháztörténetről szóló és szépen illusztrált művet, amely azon túl, hogy személyes érzéseket és élményeket kelt az olvasóban a református egyház sajátos helyzetét és sajátos hozzáállását úgy mutatja meg az I. világháború megrázó világához, ahogy azt nagyszüleink, illetve dédszüleink megélték. Így tehát a könyv az utódokról, azaz rólunk is szól, hiszen az örökösei vagyunk a több mint 100 esztendős, még feldolgozatlan történetnek és következményeinek. Az egyháztörténész úgy véli, hogy a könyv azáltal, hogy bemutatja a gyülekezetek életét, rámutat a keresztyénség korabeli állapotára is.

Egeresi Gábor szerint a kötet történelmünk egyik fehér foltjára világít rá és ad róla keresztmetszetet. Mint mondta, a könyv egyik előnye az, hogy tükrözi a szerző sokrétű személyiségét, így komplex képet ad az akkori korról felszínre hozva a helyi történetek lényeges elemeit. A mű további előnyeként említette, hogy tudományossága mellett olvasmányos és életszerű, vagyis a könyv olvasnivaló.