Akár öt-hat hét alatt is kiéghetünk, de a betegséget megelőzhetjük – mondta Pál Feri Miskolcon.

A katolikus pap és mentálhigiénés szakember református lelkipásztoroknak tartott előadást a kiégésről és annak megelőzéséről a Tiszáninneni Református Egyházkerület Székházában. Az atya azt a célt tűzte ki, hogy előadásának végére a hallgatói képesek legyenek öndiagnózisra, hogy értékelni és értelmezni tudják kiégésük mértékét.

A szakember az előadás első részében a kiégés fogalmát, jellemzőit és folyamatát mutatta be a tőle megszokott humorral és sok példával tűzdelt dinamizmussal. A második rész, a saját életébe iktatott minimumokat bemutatva arról szólt, hogy miként lehet elkerülni a kiégést, illetve megállítani, esetleg visszafordítani a folyamatát. Mint mondta, a kiégést könnyebb megelőzni, mint meggyógyítani, ezért fontos, hogy figyeljünk magunkra. Folyamatának ráadásul viszonylag tipikus állomásai, felismerhető stádiumai vannak, amelyek ha tudatosulnak, jó eséllyel előzhetjük meg, hogy elhatalmasodjon az életünkön.

– Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is felvette a betegségek listájára a kiégést, tehát tudhatjuk, hogy létezik – vezette fel az előadást Pál Feri, és elmondta, hogy a WHO tünetegyüttesként határozza meg a kiégést, amely a munkahelyen átélt állandósult túlterheltségből adódóan és a krónikus stressz következtében jön létre. Noha a WHO egyelőre csak a munkahelyi kiégést ismerte el betegségként, Pál Feri atya szerint bármely szerepünkben kiéghetünk, így anyaként, apaként, férjként, feleségként, barátként, nagyszülőként, sőt még unokaként is.

A kiégés élet-halál kérdése

– A kiégett személyt kimerültség jellemzi, ami nem azonos a fáradtsággal és a kifáradással. Míg a fáradt személy egy-két éjszakai alvás, vagy egy-két pihenőnap után feltöltődik, addig a kimerült személy nem – magyarázta Pál Feri. Folytatva a jellemzőket elmondta, hogy a kimerültség mellett megjelenik a motivációvesztés, először csak azon a területen, amelyiken az egyén túlterheltséget és kimerültséget tapasztal, és elszaporodnak, majd rögzülnek a negatív érzelmi állapotok, melyek következtében van, aki a depresszió, más pedig az agresszió irányába mozdul el. Ilyenkor könnyen fordulunk a függőségeink tárgyához, mert azokból gyors érzelmi táplálékhoz jutunk. A kiégés harmadik jellemzője a teljesítményvesztés, a minőségromlás. A túlterheltség, a krónikus stressz észrevétlenül kezdi fölemészteni az ember pszichés funkcióit, és vezet fokozatosan a teljesítmény romlásához, ami nem látványos, hiszen az egyén környezetében lévők is ki vannak égve, így a minőségromlás a többiekhez képest nem feltűnő. – A kiégett személy mindent rutinból próbál megoldani, ám súlyosabb fázisban már a begyakorolt erények nem elegendőek és a személy akkor sem tudja jól elvégezni a munkáját, ha összeszedi magát, és ha jön egy váratlan helyzet, amelynek eredményes megoldása megkívánná a finom pszichés képességek zavartalan működését a személy csődöt mond. A kiégést tehát abból is észre lehet venni, hogy rutinból elég jól működik az ember, viszont a váratlan helyzeteket már nem képes megfelelően kezelni. Vannak olyan szakmák, amelyekben ez nem élet-halál kérdése, de például egy sebésznél már az lehet. A kiégés ezért élet-halál kérdése, de azért is, mert ha nem ismerjük fel és nem változtatunk időben, akkor a betegség elhatalmasodik rajtunk és jó eséllyel tovább süllyedünk lefelé – hangsúlyozta Pál Feri.

Veszélyeztetettség

Az atya elmondta, hogy akik magas színvonalon szeretnének teljesíteni, azok pozitív énképpel rendelkeznek, ami általában jellemző a lelkészekre, éppen ezért ők fokozottan veszélyeztetettek a kiégésre, hiszen nem magukra figyelnek, hanem arra, hogy a lehető legjobban teljesítsenek. Tehát a belső motivációval, mély meggyőződéssel végzett munka nagy rizikófaktora a kiégés kialakulásának. De a kiégés rendszerszintű is, ami azt jelenti, hogy kölcsönhatás következtében jön létre. Egyfelől az egyén nem tud magára hatékonyan vigyázni és nem tudja a saját kiégését eredményesen megelőzni. Másfelől azonban azok az élő rendszerek sem vigyáznak rá, amelyekben a tevékenységeit végzi. Erre példaként egy olyan háromgyermekes családot hozott fel, amelyben az anya kilenc éve neveli otthon a gyermekeket. – Ha ezt a helyzetet a férje a következő jellemzőkkel írja le: a feleségem kilenc éve itthon van, és nem csinál semmit sem, akkor ebben a családban a nő feleségként és anyaként is veszélyeztetett a kiégésre, mert a férje nem látja az ő erőfeszítéseit, a láthatatlan és a látható munkát, és az el nem ismert jogosultságok rendkívül romboló hatásúak – mutatott rá az atya.

Pál Feri arra is figyelmeztetett, hogy életünk során többször is kiéghetünk. Sokan kiégésről kiégésre élnek. A legrövidebb idő, ami alatt bárki kiéghet 5-6 hét, gondoljunk csak egy túlterhelt vizsgaidőszakra. A kiégés első ciklusa jelentkezhet munkahelyi gondok formájában, ami munkahelyváltáshoz vezethet, a második fázisban az új munkahelyen is gondok alakulhatnak ki, a harmadik fázisban a kiégést már komoly egészségügyi problémák kísérik, a következő ciklusban pedig magánéleti gondok is jelentkezhetnek, ami válással érhet véget.

Az előadás második részében Pál Feri a kiégés megelőzéséről, a kiégési folyamat személyes lehetőségeinek megállításáról beszélt, illetve arról, hogy miként lehet a kiégés folyamatában visszafelé haladni. Mindezek kezelésére hatékony módszereket is javasolt.

A minimumok meghatározása

Javaslata szerint érdemes mindenkinek napi, heti, havi, éves, 6-8 éves minimumokat meghatároznia ahhoz, hogy testi-lelki egyensúlyát fenntartsa, hogy hosszú távon is jó minőségben tudjon dolgozni. Ő 6 óra alvást, és egyszeri, este 8 óra előtt elfogyasztott meleg étkezést határozott meg magának napi minimumként, mert mint mondta: evés és alvás nélkül is tudok működni másnap, de hetvenöt évig már nem tudok.

A minimumok személyenként és korosztályonként változóak lehetnek, hiszen minden ember mást és mást igényel. Megjegyezte, hogy hazánkban az egyik népbetegség az alvászavar, ami a kiégés egyik tünete is. Ezért az alvás rehabilitációja nagyon fontos. Ugyanis, ha az alvás mennyisége vagy minősége egy kicsit is jobb lesz, akkor javulnak a pszichés képességek is.

Pál Feri heti minimuma egy szabadnap, amit „embermentes” szerdának nevezett el: nem azért, mert egy önző dög lettem, hanem mert hetvenöt éves koromig, amíg nyugdíjba nem megyek, szeretném jól csinálni azt, amit nem magamért csinálok, ezért ezen a napon csak magammal teszek jót – mondta.

Pál Feri szerint érdemes havonta is legalább még egy napot önmagunk karbantartására szánni, ami lehet elcsendesedés, továbbképzés vagy bármi más, ami a fejlődésünket vagy a kikapcsolódásunkat szolgálja. – A kutatásokból ugyanis az derül ki – mutatott rá, hogy a kiégés kezdetén hajlamosak vagyunk elhanyagolni saját szükségleteinket: nem biztosítunk elegendő időt a pihenésnek, testmozgásnak, kezdünk érzelmileg is lemerülni és elhatalmasodnak rajtunk a negatív érzések. Elvonjuk az időt és az energiát a párkapcsolattól is, miközben naívan azt gondoljuk, hogy ennek magától kell működnie. Igen ám, de amibe nem fektetünk energiát, az egy idő után magától széthull. Ezért a házasságnak is megvan a heti, havi minimuma – például egy randevú, vagy egy wellness-hétvége a párunkkal –, amely segít a kapcsolatot egyensúlyban tartani. Példaként John M. Gottman amerikai pszichológus, párkapcsolati kutató és családterapeuta felfedezését hozta fel a hazavitt feszültségek feloldására. A kutató azt találta ki, hogy amikor hazaérkezik, legalább másfél-két percig átöleli a feleségét. Az ennyi ideig tartó ölelés ugyanis már pozitív élettani változásokat indít be a szervezetben: megemelkedik az oxitocin, a szerotonin és az endorfin hormon szintje, ami által kiegyensúlyozottabbnak, boldogabbnak érezzük magunkat és kötődésünk is növekszik.

Az éves minimum két-három-négy-öt hét szabadság, az egyéni igényeknek megfelelően. A 6-8 éves minimumra a gyermekvállalás megtervezését említette példaként.

A legfontosabb tanácsok

Pál Feri az előadás végére tartogatta a legfontosabb tanácsokat. Köztük azt, amit egy szenteste kiáltott utána egy pszichológus barátja: Feri! Vigyázz magadra, mert más helyetted nem fog! Vagyis, mástól ne várjuk, hogy megadja azt, amit mi magunknak nem adunk meg. A fizikai és érzelmi szükségleteink kielégítése a saját felelősségünk, és ha azt halljuk valahol, hogy ez Magyarország, ez egy munkahely, vagy hasonló megjegyzéseket és érintettek vagyunk a kiégésben, akkor vigyázzunk magunkra, mert helyettünk más nem fog.

Az atya szerint, ha a kiégést meg szeretnénk előzni, akkor azt kell mondanunk, hogy: magamért csinálom, mások javára. Ez az alap, hiszen azért élünk, hogy mások javára tegyünk. A kiégés megelőzésével ennek a feltételeit teremtjük meg, amit viszont azért nehéz megvalósítani, mert a magyar ember természetes működési mechanizmusa az önkizsákmányolás.

Húsvét előtti izgalmas elmélkedésre javasolta az önkizsákmányolás és Jézus szabadon meghozott életáldozata közötti különbség önmagunkban történő megfogalmazását.

Pál Feri mentőmondata arra az esetre, hogy vissza tudjuk magunkat hozni, és olyan életet éljünk, mint amilyet szeretnénk így hangzik: egy-két, vagy több fontos dolgot abba kell hagyni, hogy a lényeg megmaradjon. Nem fér bele minden fontos dolog az életünkbe. Az idő, az energia, a figyelem véges. A fontos ügyek pedig végtelenek.

Utolsó tanácsként és búcsúzásképpen pedig ezt mondta: addig beszélgess a szeretteiddel, amíg élnek.

(Címlapfotó: Balogh Csilla)