Kónya Máté Bertalan, a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon 12. osztályos tanulója Duett című képével nyerte el a régóta vágyott díjat. A fotót beválogatták a nemzetközi BISEL versenybe is, amelynek díjazottjairól már nem a szakmai zsűri, hanem a nagyközönség dönt. Kónya Máté Bertalannal beszélgettünk.

„Az Év BISEL fotósa 2024” elnevezésű fotópályázatot, valamint a 2023-24. évi „A vízből kelő élet” Országos BISEL (Biotikus Index a Középiskolai Oktatásban) versenyt az Energiaügyi Minisztérium (EM) hirdette meg az általános és középiskolák 7-12. évfolyamos tanulóinak két korcsoportban.

A verseny célja a kisvízfolyások vizsgálata, állapotának BISEL módszerrel történő minősítése, élőviláguk megismerése, a vízfolyásokat veszélyeztető tényezők megfigyelése volt. A fotópályázat célja pedig az volt, hogy a pályázók személyes, természetközeli élményen keresztül közvetlen közelségbe kerüljenek a magyarországi kisvízfolyások élővilágával és a legkülönlegesebb pillanatokat lencsevégre kapva megosszák azt a nagyközönséggel is.

Figyelmet felkelteni

Az idei BISEL-fotópályázat zsűrije 49 pályázó 104 pályaművét bírálta el. Kónya Máté Bertalan három darab szitakötő(ke)t ábrázoló fotóval pályázott, amelyek közül a Duett című fotója a 10-12. évfolyamos kategóriában ért el első helyezést, így nyerte el „Az Év BISEL fotósa 2024” címet is. Pedig, mint mondta, nem ezt tartotta a legjobbnak, ráadásul az édesvízi makrogerinctelenek, mint a kisasszony-szitakötők, nem tartoznak a felkapott témák közé, talán azért, mert aprók és a természetben járók elsiklanak felettük. Ennek ellenére ő mégis megszerette őket, fantáziát is lát bennük, hiszen lenyűgözően szépek és fotogének, ráadásul nagyon fontos szerepük van Földünk ökoszisztémájának fenntartásában, ami számos további téma lehetőségét is magában hordozza.

– Nem is tudom, én választottam-e őket, vagy ők engem? – idézte fel, majd hozzátette: az viszont már számomra is kiderült, hogy ki tudom fejezni magam általuk, meg tudom velük mutatni azt, amit szeretnék, amit fontosnak tartok: az idő és a tér egy-egy kimerevített szeletét, pillanatát, hangulatát. – Mindegyik képem annak a lenyomata, amit az adott pillanatban láttam, átéltem, és megállásra késztetett. Ugyanezt a figyelmet szeretném kiváltani másokból is a fotóimmal. Ha csak pár másodpercre is ráirányítom az emberek figyelmét ezekre a kis élőlényekre, hogy lássák bolygónk fenntarthatóságának egy kis szeletét, akkor már nem dolgoztam hiába – fogalmazott.

Az elszánt kitartás gyümölcse

A fotópályázat öt évvel ezelőtt indult el, amelyre Kónya Máté minden alkalommal benevezett. 2020-ban, 2021-ben és 2023-ban 3. helyezett volt, így a sokadik próbálkozás alkalmával mondhatni már rutinosan indult, szinte tudatosan dolgozott a nyáron ezekért a képekért. Nyertes fotója mégis a véletlen műve lett – árulta el –, hiszen csak utólag vette észre – amikor a fényképezőgép monitorján visszanézte a frissen készült képeket –, hogy azon két szitakötő van, és szerencsére mindkettő élesen látszódik, és a felvétel még mindig rejt magában meglepetéseket, felfedezni való részleteket. A már tapasztalt versenyző meglátása szerint a mezőny évről évre egyre erősebb, és egyre több a vetélytárs is, de kitartó munkával fel lehet jutni a dobogó legfelső fokára, erre jó példa maga is. – Ebben a díjban öt év kemény munkája, kiállítások és sok kísérletezgetés fekszik – emelte ki, majd hozzátette: büszke vagyok magamra és hálás a mentoraimnak, mert annak ellenére, hogy önképzéssel sajátítottam el a fotózás alapismereteit, természetesen segítőim is voltak. Potyó Imre biológus, környezeti nevelő és természetfotós, a szóban forgó fotópályázat zsűrijének egyik tagja, akivel az első verseny díjátadóján ismerkedtem össze apró tippekkel, tanácsokkal sokat segít nekem. Emellett az egyik díj hozadékaként lehetőségem volt, hogy térítésmentesen részt vegyek Zsila Sándor fotóművész online képelemző műhelyében, ahol sokat formálódott a látásmódom, és gazdagodtak technikai ismereteim is.

A Covid-szerelmek

A beszélgetésünkből az is kiderült, hogy Kónya Máté Bertalan a fotózást miért éppen a Covid-19 járvány idején kezdte el. – Mindenáron szabadulni szerettem volna a bezártságból, mert vágytam a szabadságra, a közösségre, a művészetek adta lelki morzsákra, útmutatásra és a feltöltődésre – hangsúlyozta. Elmesélte, hogy a pandémia alatt először a lakóhelyéhez közeleső kavicsbányatavakhoz ment ki, majd elkezdte felfedezni környezetének apró részleteit, olyan pillanatokat, epizódokat, amelyek felett az ember elsiklana a hétköznapokban. – Annyira megragadott a természet csodája, sebezhetősége, értéke, változékonysága és varázslatos lüktetése, hogy hamar a rabja és védelmezője lettem, de van egy másik „Covid-szerelem” is az életemben – árulta el. Ez pedig a színház, amelynek voltak ugyan gyermekkori előzményei és élményei, de ugyanúgy szippantotta be és ugyanabból a vágyakozásból, illetve hiányérzetből fakadt, mint a természetfotózás.

– A járvány után, amikor újranyitott a miskolci teátrum gimis osztálytársaimmal olyan rajongással vetettük bele magunkat a színházi élet felpezsdült világába, hogy egyre közelebbi és közvetlenebb kapcsolatba kerültünk az alkotókkal. A lelkesedés és odaadás lassan kinőtte magát, és év elején lehetőséget kaptam a kulisszafotózásra, márciusban pedig már meg is született egy bemutatkozó kiállítás ezekből a művekből és a temészetfotókból is a Nagyszínház emeleti társalgójában – elevenítette fel Kónya Máté, majd rámutatott, hogy azokat a miskolci értékeket szeretné megmutatni, amelyeket az emberek többsége természetesnek vesz, valójában mégsem azok. – Azt próbálom a fotóimmal elmondani, hogy értékeljük Miskolcot. Vegyük észre, hogy nem csupán jó itt lenni, hanem jobb, mint máshol. Ezért a következő célom az, hogy ezek a fotók országos szinten is ismertek legyenek, így megmérettetem őket a sajtófotó pályázaton is – részletezte.

Felmutatni az értékeket

– Míg a színház és a fotózás szerelem, addig a humánökológiával való foglalkozás és a tanítás életcél, elhívás bolygónk védelmére – fejtette ki Kónya Máté Bertalan, majd rámutatott, hogy szerinte a színház az egyik legjobb terepe annak, hogy újra gondoljunk alapvető értékeket, és kultúránk részévé tegyük. Amit viszont értéknek tartunk, azt meg is szeretnénk védeni. Ugyanez a helyzet a természetfotózással is. Ha a képeken keresztül közel tudom vinni az emberekhez környezetünk értékeit, akkor talán meg is szeretik és előbb vagy utóbb meg is védik azokat.

Így segíthetünk Kónya Máté Bertalannak, hogy elnyerje a nemzetközi díjat is

A magyar EU elnökségi programhoz kapcsolódva az Energiaügyi Minisztérium Nemzetközi BISEL Fotópályázatot hirdetett az Európai Uniós tagállamok 12-15 és 16-18 éves fiataljainak is. A pályázatokat „Az európai vízfolyások változatos makrogerinctelen faunájának és a velük táplálkozó madárfajoknak a bemutatása egyedi víz alatti és víz feletti fényképeken keresztül” témában lehetett benyújtani.