Pünkösd a Szentlélek kitöltetésének és az egyház megalakulásának együttes ünnepe. Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv szemléletesen mutatja be a Jeruzsálemben történteket, amikor a tanítványok „mindnyájan egyakarattal, együtt valának” (Ap.csel. 2:1.). Az evangélista a pünkösdi csodát filmszerűen írja le; hirtelen az égből sebesen zúgó szél támadt, amely eltöltötte az egész házat, majd kettős tüzes nyelvek formájában kitöltetett a Szentlélek. A megrémült tanítványok felbátorodtak. Előálltak és prédikáltak, amit mindenki a maga nyelvén hallott és értett. Háromezren, majd még többen megkeresztelkedtek. Az egyház megalakulása így lett a Szentlélek munkájának gyümölcse. Az első pünkösdkor történtek mélyebb megértésére kérdéseimmel dr. Győri István professzor urat kerestem meg.

Professzor úr! A zsidók a saját hagyományaik szerint mit és miként ünnepeltek pünkösdkor?

A pünkösd eredetileg azon nagy ünnepek egyike volt, amikor minden

férfinak fel kellett menni Jeruzsálembe. Eredetileg az árpa aratásának az ünnepe.

Általában a föld termését köszönték meg. Később Mózes második könyve alapján

kiszámolták, hogy a első pászka után 50 nappal kapta a nép a törvényt a

Sinai-hegyen. Ezzel bővült az ünnep tartalma. Ez volt zsidóság

születésnapja.

Az eredeti szövegekből hogyan érthetjük meg a Szentlélek kitöltetését; a

"kettős tüzes nyelvek" megjelenését és a "sebesen zúgó szélnek

zendülését"?

Jézus a Nikodémussal való beszélgetésben a Lélek hatását a szélhez

hasonlítja. A próféták látomásaiban a tűz több helyen Isten jelenlétére utal, de itt arra is emlékeztet bennünket, hogy a pusztában ugyancsak tűzoszlopban volt jelen Isten. Mózes is lángoló csipkebokorból hallotta először Isten szavát.

Milyen nyelvet beszélt akkor Izrael népe és kik voltak még jelen az ünnepen

Jeruzsálemben?

Jeruzsálemben inkább arámul beszéltek. Ez a héber népies, a szírhez

hasonló változata. A tiszta héber nyelvet egyre inkább csak a zsinagógában

használták. A törvényt csak héberül olvasták fel. A diaszpórában élők

megtanulták az ottani nyelvet is. Ebben az időben a Római Birodalom nyelve a

görög volt. Nagy Sándor idején ez terjedt el, de azt is mindenütt a helyi

nyelvvel keverve beszélték. A műveltek a tiszta görögöt csak írásban

használták.

Az ünnepen jelen voltak a diaszpórából származó zsidók a felsorolt országokból, rajtuk kívül a jeruzsálemi prozeliták, akik vér szerint nem zsidók voltak, hanem csatlakoztak zsidósághoz és rész vettek a templomi és zsinagógai

istentiszteleten.

A zsidó vallásban volt-e előzménye a keresztelésnek?

A zsidó vallásban a mózesi törvények szerint is voltak vízzel való tisztulási

szertartások pl. a rituális kézmosás étkezés előtt, edények, eszközök teljes

alámerítése, amit Jézus a farizeusokkal vitázva baptiszmának nevez, de ezt

mindig meg kellett ismételni és nem kapcsolódott hozzá a lelki megújulás.

Az újszövetségi keresztség Keresztelő Jánostól kezdve már nem külső,

hanem a belső tisztaságra vonatkozik. A Római levél szerint a bűnnek

való meghalás és feltámadás az új életre. Ezért nem kell azt megismételni.

dr. Rózsa Tibor