Nagycsütörtökön volt az utolsó vacsora, amely egyben az úrvacsora szereztetésének alkalma is. Az ünnep Jézus Krisztussal és egymással való közösségünk megélésére emlékeztet. Arra, hogy Jézus Krisztus összeköt és testvérekké formál bennünket.

Jézus és a tanítványok nagycsütörtökön a páska ünnepére gyűltek össze az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Jézus ezen az estén volt utoljára együtt tanítványaival másnapi, nagypénteki keresztre feszítése előtt. Azon az estén Jézus szólt közelgő haláláról emlékeztetve tanítványait arra, hogy testét és vérét adja az emberek bűneiért, a megváltásukért. Erre utalt a nekik adott megtört kenyér és a bor, mintegy elrendelve az úrvacsorát: "És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki." (Lk 22,19-20)

A vacsora alatt Jézus különös dolgot tett: megmosta a tanítványok lábát. "Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte őt.” (Jn 13,12–16)

A vacsorán Jézus utalást tett az őt eláruló tanítványra is: „Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem.” (Mt 26,21)

Júdáshoz pedig így szólt: „Amit tenni akarsz, tedd meg hamar! (Jn 13,27–28)

Akik a házban ülnek,
   nem is látják osonni,
   fal mellett elsuhanni,
   árnyékát rejtegetni,
   amint kilép az ajtón,
   kilép az éjszakába...
   Résén az irgalomnak,
   zárán a szeretetnek,
   kilép az éjszakába
   a Szíve hasadékán.
   A tőr ütötte résen,
   kés vágta hasadékon
   kilép az éjszakába,
   utána vér szivárog.

  (Rónay György: Olajfák éjszakája, részletek)

Amikor Júdás kiment Jézus új parancsolatot adott tanítványainak: "Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (Jn 13,34-35)

Az utolsó vacsorát követően, Jézus és tanítványai a jeruzsálemi Olajfák hegyénél található Getszemáni-kertbe vonultak, ahol Jézus az éjszakát átvirrasztva imádságban töltötte: "Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A tanítványok is elkísérték. Amikor odaért, kérte őket: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” (Lk 22,39-46)

(Címlapfotó: pixabay.com)