Isten arca

A Szentírásban visszatérő kívánság, hogy Isten ragyogtassa ránk arcát. Az Ároni áldás mellett például a 80. zsoltár írója háromszor is kéri: „Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!”

Isten arca a félelem és a titok forrása. Isten azt mondta Mózesnek, hogy aki látja Isten arcát, az meghal. Mégis Mózes első könyvében van egy híres történet Jákob Istennel való birkózásáról. Miután túlélte az éjszakát, Jákob elnevezte a helyet Peniélnek – ami azt jelenti, hogy Isten arca. Ez az a hely, ahol Jákób személyesen találkozott Istennel és megváltozott. Peniél története nemcsak Jákób múltjáról szól, nekünk is üzen, hogy minden hívő életében van egy „Peniél-pillanat”: amikor küzdünk Istennel, de végül megtapasztaljuk az Ő közelségét és áldását.

Tizenéves voltam, amikor keresni kezdtem az utam az életben és válaszokat akartam kapni az élet végső kérdéseire: Mi az élet értelme? Létezik-e Isten? Az életemben bekövetkezett változások: kollégiumba kerülésem és édesapám betegsége Isten felé vont. Buzgó imádkozó lettem, bár ezek az imák kérések voltak. Szomjas szívvel hallgattam az igehirdetéseket, de a Jézusról szóló igék zárva maradtak számomra. Annyit éreztem, hogy ha Istenhez közelebb szeretnék kerülni, akkor tisztább és szentebb életet kell élnem. Ez volt az én vallásosságom útja, amelyen járva nem annyira Istent, mint inkább magamat ismertem meg. Nagy bűnök elkövetése nélkül is megtanultam: milyen erőtlen, tisztátalan, méltatlan vagyok. Imádságaimban a kérés mellett megjelent a bűnbánat is. Azokban a hónapokban nem ragyogott rám Isten arca, sőt egyre kétségbeejtően komorabban tekintett rám - legalább is én így gondoltam. Szülőfalum lelkipásztora evangéliumot hirdetett, amely mindig meggyőzött arról, hogy Isten jó és kegyelmes, de aki a maga erejéből akar méltó szövetséges társa lenni Istennek és jócselekedeteiből lépcsőt építeni a mennybe, az kudarcra van ítélve. Ennek a belátása nem esett nehezemre, mert nemcsak az üdvösség utáni vágyam volt felülről való ajándék, hanem az őszinte realizmusom is. Majd számomra egy emlékezetes napon a korinthusi levél olvasása közben szavakkal nehezen leírható megtapasztalásom volt. „de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.”- az Ige értelme megnyílt és olyan személyesen szólt hozzám, mint előtte soha. Megértettem ki Jézus Krisztus, miért jött és mit tett értem. Ebben a találkozásban rám ragyogott Isten arca. Ahogy Pál mondja szépen: „Isten ugyanis, aki ezt mondta: Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (2Kor.4,6)

Azért élünk itt a földön, arra teremtettünk, hogy találkozzunk Istennel és megismerjük Őt.

A keresztyénség nem arról szól, hogy legyünk jók. A keresztyénség nem arról szól, hogy olvassuk a Bibliát, járjunk templomba. Ezek csak utak az Istennel való találkozáshoz. A keresztyénségben minden az Istennel való találkozásról szól. Ha ezt nem értjük, akkor nem értjük, miről is szól az egész.

Ha találkozunk Istennel, akkor szól hozzánk. Amikor Jézus a földre jött, nemcsak találkozott velünk, hanem szólt is hozzánk: A Zsidókhoz írt levél 1:1 ezt mondja: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk.”

Ha találkozunk Istennel, akkor megváltozunk. Jákób Izrael lett. Betegek, akik találkoztak Jézussal, meggyógyultak. Bűntudattól gyötört emberek, amikor találkoztak az Úrral, a lelkük szabad lett! Ha minden nap találkozol Istennel, a Vele töltött idő szentté tesz.

Jézus azért jött, hogy találkozhassunk Istennel. Meghalt bűneink miatt, hogy bocsánatot nyerjünk. Ha hiszünk benne, a Szentlélek bejön az életünkbe, hogy közösségben lehessünk Vele, és naponta Vele járhassunk, miközben Ő szól hozzánk az igéjében, és mi is szólunk Hozzá imádságban. Egyszer, egyenesen Isten jelenlétébe kerülünk a mennyben, és ÖRÖKKÉ TALÁLKOZUNK VELE.

Jézus a szeretet tiszta fénye. Ő maga Isten arca. Nem csoda, hogy születése ilyen meghatározó esemény. Ez az az éjszaka, amikor Isten valóban ránk ragyogtatta arcát és az egész világra.

Ragyogjon Isten arca mindannyiunkra fia, Jézus által!