„Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. Március 15-e az, írjátok föl szívetekbe és el ne felejtsétek. A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik.” (Jókai Mór)
Egyházunk tagjai számos módon járultak hozzá a megújuláshoz. Jókai hírlapíróként tudósított és lelkesített.
Barabás Miklós, Jókai Mór portréja az író aláírásának fakszimiléjével, litográfia, 1851 (MNMKK PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
Jókai így ír a március 15-ei eseményekről.
„MÁRCZIUS TIZENÖTÖDIKE. Atilla halálának napja, Julius Caesar halálának napja. Európa egyik szélétől a másikig zengett e szó: népszabadság.
Pozsonyban a parlamenti kormány iránti törvényjavaslat készűlt, de fennakadt a felső tábla ellenállásában. Idelenn Pesten a szabad elvek bajnokai az ellenzéki körben szervezték az országos ellenzéket. Irínyi tizenkét pontban formulázta az ország kivánalmait. A párisi népmozgalom széles gyűrűkben kezdte fölverni az alsó néptengert. Ekkor jött híre a Bécsben kitört forradalomnak.
Nem lettünk volna méltók az ifju kor hevére, ha ez a hír föl nem villanyozott volna bennünket. – Négyen voltunk együtt dohányutczai szobámban: Petőfi, Vasvári, Bulyovszky és én.
Társaim rám bízták, hogy fogalmazzam a pesti tizenkét pontot a néptől érthető alakban; Petőfinek egy költeménye volt készen e napra. «És aztán előre!» kiáltá Vasvári, s a mint tőrbotjával előre sujtott, a tőr kirepűlt pálczahüvelyéből, mintha mutatni akarná az útat. Siettünk a Pilvax-kávéházba, hol író társaink szoktak összegyűlve lenni. Engem feltoltak az asztalra, hogy olvassam fel: «Mit kíván a magyar nemzet.» Valami villanyos melegség állta el akkor minden tagomat: érzém, hogy végzetes szó az, a mihez kezdek; de el voltam rá szánva, ha áldozatul esem is. Ki lett mondva. «Mit kíván a magyar nemzet.»”
A 12 pont volt az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom követeléseinek összefoglalása
"Utánam Petőfi olvasta fel halottfeltámasztó költeményét: "Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha."
![IMG_8546[1]](/media/images/IMG_85461.width-1280.jpg)
Zilahy Mihály, "Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk." (1848)
A 12 pontot Bulyovszky és Jókai szerkesztette, mivel nem voltak tökéletesen megelégedve a 12 ponttal, a 10. és 11. pontot egybevonták (A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk), s 11. pontként betoldották: „A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttasanak.”
A kiáltvány teljes szövege az Életképek lap március 19-i számban "Forradalom vér nélkül" címmel jelent meg.
„Testvéreim! A pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk, boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, melyet eddig tőlünk elvontak, s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel. Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését; felelős minisztériumot Budapesten; évenkénti országgyűlést Pesten, és azt rögtön! Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben; kívánjuk, hogy a nemzeti őrsereg rögtön fölállíttassék, védje hazáját minden férfi, egyenruha ne legyen; közös teherviselést; úrbéri viszonyok megbüntetését; esküdtszéket képviselet alapján, magunk választjuk bíráinkat magunk közül; nemzeti bankot, idegen bankjegyeket nem akarunk elfogadni. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. A politikai státusfoglyok bocsáttassanak szabadon. Unio Erdély és Magyarhon között! Ezen jogokat követelni tartozik a nemzet s bízni önerejébe, s az igaz ügy istenébe! Egyenlőség, szabadság, testvériség!"
A 1848-as forradalom legfontosabb egyháztörténeti eseménye az 1848. évi XX. törvénycikk megalkotása volt, amely kimondta minden törvényesen bevett felekezet „teljes viszonosságát és egyenlőségét”.
A törvénycikk fontossága abban rejlik, hogy rámutat az eredményes egyházi érdekérvényesítésre, ugyanis „a sokszor nehézkesen és nem hatékonyan működő protestáns egyházkormányzat 1848-ban példásan gyorsan, hatékonyan, formális és informális eszközeit kiválóan felhasználva, érdekeit bölcsen képviselve segítette a törvény megszületését”, írja Kertész Botond történész az 1848. március 15-re emlékezünk című írásában.
Jókai értékelése szerint nem arról kell beszélni, hogy „szép, ragyogó, dicső nap volt márczius 15-ike, ismerjük el, hogy szükséges nap volt.
Szükség volt egy napra, mely félretaszítsa a törvényhozás ócska klepsidráját, s egy lökést adjon az időnek, mely a nemzetet évtizedekkel előbbre vigye.
Áldva legyen azoknak a hamva, kik e nap diadaláért áldozatul adták oda magukat.”
(Címlapfotó: Balogh Csilla, Ezernyolczszáz negyvennyolcz: az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben: egykorú képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, című kiadvány borítója a ma elterjedt kokárdával)
A hagyomány szerinti Jókai-kokárda 1848-ból, mely ma a Petőfi Irodalmi Múzeumban található
Az idézett szövegek forrása:
Jókai, M. (1898). in Jókai, M. & Bródy, S. & Rákosi, V. in Ezernyolcszáz Negyvennyolcz Az 1848/49-iki magyar szabadságharc története képekben (pp 33). Révai testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság
Az Életképek című lapban „Forradalom vér nélkül” címen, 1848. március 18-án jelent meg Jókai Mór cikke, melyben így írja le a március 15-i eseményeket. Forrás: http://mek.oszk.hu/00800/00840/html/jokai212.htm
Kertész, B. (2021. március 14.). 1848. március 15-re emlékezünk. evangelikus.hu. https://www.evangelikus.hu/hireink/publicisztika/1848-marcius-15-re-emlekezunk-az-egyenl-seg-szuletese