Új történelmi könyvet írt Viola Judit. Az In Nomine Domini - Az Úr nevében címmel nemrég megjelent regénye a reformáció hónapjához és a protestáns gályarabok hitvalló helytállásának 350. évfordulójához kapcsolódóan jelent meg a Hernád Kiadó gondozásában.
A több mint 500 oldalas regény a hitükhöz ragaszkodó magyar protestáns lelkészek és iskolatanítók sorsát tárja az olvasók elé. Azokét az emberekét, akiket a XVII. században vallásuk megtagadására, hivatásuk feladására vagy száműzetésre próbáltak kényszeríteni, s akik közül a mindvégig kitartókat börtönbe vetették, majd gályarabságra hurcolták. Mindemellett a könyvből az olvasó elé tárul a korabeli Európa is.
A mű keletkezésével kapcsolatban Viola Judit az Európa Rádiónak nyilatkozva elmondta, hogy a témával nem önszántából, hanem az egyik kedves barátja, Dienes Dénes professzor hatására kezdett el foglalkozni, aki azt mondta neki: „Írni kéne már egy jó gályarab regényt”, mely mondatból valójában a „JÓ” szó keltette fel az érdeklődését. A hiúság mellett azonban a személyes indíttatás is közrejátszott a történelmi regény megírásához. A történet egyik szereplője, Kocsi Csergő Bálint ugyanis az írónő szülőfalujában, Hosszúpályiban volt lelkipásztor miután hazatért a gályarabságból. Jelként tekintette azt is, hogy a gagybátori szolgálatuk idejében egy kertrendezés során előkerült egy XVII. századi ezüstpénzeket rejtő vasládika. Az érméken lévő dátumok megegyeztek azokkal az időpontokkal, amikor a gályarabperek voltak.
Viola Judit kifejtette, hogy abban a korban rendkívül sokrétű és bonyolult politikai és történelmi helyzetek határozták meg az öreg kontinens országainak viszonyrendszereit és nagyon sokat számított az, hogy ki milyen felekezetű volt. A vallásüldözések számtalan áldozatot követeltek. Rámutatott, hogy a gályarabságra ítélt protestáns lelkipásztorok áldozatvállalása példaértékű. Helytállásuk tiszteletre méltó és azt üzeni a mának, hogy az embernek mindig van választása, és dönthet arról, hogy feladja-e vagy sem hitvallását. – A református hitet elhagyni, nemcsak azt jelenti, hogy áttérünk a katolikusra, vagy aláírunk egy nyilatkozatot. Az is a hitünk megtagadását jelenti, ha nem élünk a reformáció eszméjének a szellemében, ha lábbal tapossuk a Szentírást, mert csalunk, lopunk, hazudunk, és ha nem azt az utat választjuk, amit a Szentírás megszabott. Mi reformátusok ezt választottuk – hangsúlyozta.
Ehhez, vagyis református gyökereink méltó vállalásához nyújt bátorságot a korhűséggel megírt sokszereplős regény, melynek története a főszereplők – egy prédikátor, a jegyese és a barátja – sorsán keresztül bontakozik ki. A szerző szerint a kötet pozitívuma azon túl, hogy korhű és megírását rengeteg kutatómunka előzte meg, mindenképpen az, hogy olyasvalaki írta, aki 40 évig református lelkészként szolgált, és mélyebbre ásott a témában, mint egy világi szerző tudott volna.
(Borítókép: reformatus.hu/Hurta Hajnalka; A fotó a könyv budapesti bemutatóján készült október 16-án)