Virágvasárnap a nagyhét kezdete, a húsvét előtti vasárnap. Ezen a napon Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról emlékezünk meg. Ez a nap azonban egy belső útra szóló meghívást is hordoz.

Jézus Krisztus szamárháton történő bevonulása Jeruzsálembe nem csupán prófétai jel volt (Zakariás könyve jövendölésének beteljesedése), hanem mély üzenetet is hordozott: Isten Fia nem fegyveres hatalommal, hanem alázatban, békességgel érkezik, hogy Isten üdvözítő tervét véghez vigye. „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” (Zakariás 9,9)

Jézus Krisztus azért jött, hogy megváltást, üdvösséget hozzon az emberek szívébe. Csendesen, alázattal érkezett. Nem pedig azért, hogy külső győzelmet arasson az elnyomók felett. Útja nem dicsőséges trónra vezetett, hanem a keresztre.

A bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be elhozva számunkra a megváltást. Azzal, hogy Jézus minden egyes nappal közelebb kerül tökéletes áldozatához még csodálatosabbá teszi Isten felénk áradó szeretetét, bűnbocsátó kegyelmét, hogy adja egyszülött Fiát, hogy aki hisz Őbenne, az el ne vesszen, hanem örök életet nyerjen az Ő halála után.

Virágvasárnap egyik üzenete szerint a szenvedést nem elkerülni kell, hanem megtalálni a szeretet útját.