Hálaadó ünnepség a sajósenyei ökumenikus templom felszentelésének 25. évfordulója alkalmából

A sajósenyei ökumenikus templom felszentelésének 25. évfordulója alkalmából augusztus 23-án tartott hálaadó ünnepségen Takács István Sajósenye 1990 és 2024 között regnáló polgármestere mondott beszédet, melyet teljes terjedelemben, változtatás nélkül közlünk.

Ünnepi beszéd

A sajósenyei ökumenikus templom felszentelésének 25. évfordulójára

Templomunk felszentelésének huszonötödik évfordulója alkalmából megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Barna Sándor református püspök urat, Juhász Géza görögkatolikus püspökhelyettes urat, valamint Kendrovszki Sándort, Sajósenye polgármesterét.

Szeretettel köszöntöm kedves vendégeinket, a római katolikus, a görögkatolikus és a református egyház helyi vezetőit és képviselőit, községünk lakosságát, valamint ünnepségünk minden kedves résztvevőjét.

Tisztelt Ünneplő Közösség! Kedves Vendégeink!

Megilletődve keresem a szavakat, hogy méltóképpen kifejezhessem hálámat Istennek, amiért megsegített bennünket, és huszonöt évvel ezelőtt felépíthettük kis községünk gyönyörű templomát.

Hatalmas kitartásra, hitre és anyagi áldozatvállalásra volt szükség ahhoz, hogy a hosszú ideje tervezett templom építését elkezdhessük. Hány és hány napon keresztül egyeztettünk, pontosítottunk és érveltünk elképzeléseink mellett!

Településünkön ugyanis három meghatározó keresztény felekezet él: a római katolikus, a görögkatolikus és a református közösség.

S egyszer csak megszületett az isteni szikra: legyen ökumenikus templomunk!

Olyan templom, ahová a hívek felekezeti hovatartozástól függetlenül betérhetnek, és részt vehetnek egymás szertartásain, szentmiséin, istentiszteletein és liturgiáin.

Ennek megvalósítására kuratóriumot hoztunk létre. Vezetésével engem bíztak meg, mint a település akkori polgármesterét.

Az első teendőm az volt, hogy elképzeléseinket egyeztessem a három helyi lelkiatyával: Erdődi Imre római katolikus plébánossal, Figeczki Balázs görögkatolikus esperessel és Ráki Ernő református lelkész úrral.

Korukból és bölcsességükből fakadóan mindannyian megértették kezdeményezésünk jelentőségét, és támogatásukról biztosítottak bennünket.

Egyetlen kérésük az volt, hogy a templomépítés tervét ismertessük és egyeztessük a magasabb egyházi méltóságokkal is.

Ennek megfelelően meghallgatást kértem Miskolcon Mészáros István református püspök úrtól, Hajdúdorogon dr. Keresztes Szilárd görögkatolikus püspök úrtól, valamint az Egri Főegyházmegye vezetőjétől, dr. Seregély István érsek úrtól.

Az egyházi elöljárók a többszöri megbeszélést követően szintén támogatták a sajósenyeiek elképzelését. Seregély érsek úr személyesen is ellátogatott hozzánk, hogy megtekintse a templom tervezett helyszínét, és meggyőződjön az itt élők egyöntetű akaratáról.

Mindezek után kerestem meg Göncz Árpádnét, az akkori köztársasági elnök úr feleségét, és arra kértem, vállalja el templomunk fővédnökségét. Nagy örömünkre elfogadta felkérésünket.

Időközben elkészült a tervdokumentáció és meghirdettük a kivitelezést. Majd beérkeztek az árajánlatok. Ekkor döbbentünk rá, hogy bár sokan támogatták adományaikkal a kezdeményezést, a templom felépítése csaknem kétszer annyiba fog kerülni, mint amennyi pénz a rendelkezésünkre állt.

Ezért úgy állapodtunk meg a kivitelezővel, hogy a költségek csökkentése érdekében az alap kiásását és betonozását, sőt még a lábazat elkészítését is a sajósenyei hívek végzik el.

Kedves Vendégeink!

Soha nem fogom elfelejteni azt a pénteki napot, amelyre az alapásást kitűztük. Annak ellenére, hogy munkanap volt, mintegy harmincöt-negyven ember gyűlt össze.

Egyetlen nap alatt kiástuk az alapot, másnap pedig megközelítőleg hetven köbméter betont dolgoztunk be.

Fantasztikus volt az emberek hozzáállása! A férfiak a nehéz fizikai munkát végezték, az asszonyok pedig üstökben főzték a finom gulyást.

A következő hétvégén már a lábazatot készítettük, ugyancsak saját erőből. A kivitelező nem akart hinni a szemének, amikor meglátta, mennyit haladtunk egyetlen hét alatt, és milyen sok munkát végeztünk el közösen.

Ettől kezdve a kivitelező folytatta a templom építését, a famunkákat pedig erdélyi fafaragók készítették el, különösen szép és igényes kivitelben.

De milyen az élet? Amikor elkészült a templom, akkor döbbentünk rá, hogy Isten hívó hangja, a harang nem szerepelt az eredeti tervekben.

Mint oly sokszor, ekkor is velünk volt a Jóisten. A községünkben működő református egészségotthon vezetője, Kövér Imre vállalta, hogy kifizetik a harang teljes bekerülési költségét.

Kérdezem én, tisztelt jelenlévők: mi ez, ha nem kisebbfajta csoda? Hiszen egy olyan intézmény ajánlotta fel ezt a jelentős összeget, amely maga is támogatásra szorult.

Azonnal felvettük a kapcsolatot az egri harangöntővel, aki a vállalt határidőre elkészítette a harangot.

Ezt követően már elkezdhettünk gondolkodni az ünnepélyes templomszentelésen, melyre 2001. július 29-én került sor. A szertartást dr. Seregély István érsek úr végezte. Köszöntőmet követően Göncz Árpádné és Csépe Béla mondott ünnepi beszédet.

Több százan vettek részt a templomszentelésen. A környező településekről is nagyon sokan érkeztek, hogy velünk együtt ünnepeljék közösségünk életének ezt a történelmi pillanatát.

Isten házában csak a meghívott vendégek fértek el, a templom előtti park pedig zsúfolásig megtelt hívekkel.

Tisztelt Vendégeink!

Hosszan lehetne még sorolni a szebbnél szebb eseményeket és a templomunkhoz kapcsolódó kedves emlékeket, de nem szeretnék visszaélni megtisztelő figyelmükkel és értékes idejükkel.

Ezért zárszóként szeretném kifejezni köszönetemet mindazoknak, akik hozzájárultak közös álmunk megvalósításához.

Elsősorban a Jóistennek adok hálát áldásáért és gondviselő szeretetéért, amellyel lehetővé tette, hogy Sajósenyének több száz év után ismét saját temploma lehessen. Ezzel településünk régi és dédelgetett álma válhatott valóra.

Köszönöm annak a több mint húsz lelkiatyának az áldozatos munkáját, akik az elmúlt negyedszázad során templomunkban szolgálatot teljesítettek. Sajnos közülük többen már nincsenek közöttünk. Rájuk ma különös tisztelettel és hálával emlékezünk.

Fejet hajtok Sajósenye lakossága előtt is, akik nem csak anyagi támogatásukkal, hanem kétkezi munkájukkal, kitartásukkal és lelkesedésükkel is segítették közös elképzelésünk megvalósítását.

Köszönöm Taskó Mártának és Piszkor Jánosnénak áldozatos kántori munkájukat, valamint a szertartásokon felhangzó gyönyörű imákat és énekeket. Szolgálatukkal valamennyi alkalmat szebbé, meghittebbé és lélekemelőbbé tesznek.

Köszönöm Váradi Attiláné Icának és Pásztor Béláné Magdinak gondnoki munkájukat, templomunk lelkiismeretes és szeretetteljes gondozását.

Hálával és szeretettel emlékezünk korábbi három gondnokunkra, Kati nénire és Gizi nénire és Ica nénire is, akik ma már odafentről tekintenek le ránk. Munkájukat, hűségüket és templomunk iránti szeretetüket soha nem feledjük.

Tisztelettel tartozunk Molnár János helyi fotográfusnak is a templomunkról készült kiállításért.

Köszönöm jelenlegi három lelkiatyánknak: Kiss Péter református lelkipásztornak, Tótszegi István görögkatolikus parókus úrnak és Kecskés László plébános atyának, hogy hétről hétre hirdetik Isten igéjét. Szolgálatukkal biztosítják kis községünk lakóinak lelki feltöltődését és lelki nyugalmát, valamint erősítik a három felekezet közötti testvéri kapcsolatot.

Végül, de nem utolsósorban köszönettel tartozunk Sajósenye Község Önkormányzata mindenkori vezetőinek és képviselőinek azért a támogatásért, amellyel templomunk működését és fenntartását biztosították és ma is biztosítják.

Érdekességként szeretném megemlíteni, hogy Magyarországon kevés olyan templom található, amelyet három felekezet hívei közösen használnak, amely önkormányzati tulajdonban van, és amelynek fenntartásáról is az önkormányzat gondoskodik.

Ez a templom tehát valóban különleges. Nem csupán téglából, kőből és fából épült, hanem községünk lakóinak hitéből, összefogásából, áldozatvállalásából és szeretetéből is.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Jelentse ez a huszonöt éves jubileumi ünnepség településünk még szorosabb összefogását és összetartozását!

Kívánom, hogy templomunk még nagyon sok nemzedék számára legyen az imádság, a találkozás, a megbékélés és a lelki megújulás otthona.

Harangja még hosszú évszázadokon át hívja az embereket, és mindig emlékeztessen bennünket arra, mire képes a hit, a szeretet és a közös akarat.

Mindannyiuknak jó erőt, egészséget kívánok, életükre pedig kérem a Jóisten bőséges áldását!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Sajósenye, 2026.08.23.

Takács István kuratóriumi elnök (1990-2024 Sajósenye polgármestere)

(Borítókép forrása: https://miserend.hu/templom/4121)