A kommunizmus áldozatainak emléknapján arra a százmillió emberre emlékezünk, akik a huszadik század egyik legpusztítóbb diktatúrájának estek áldozatul. Köztük arra a mintegy hétszázezer magyarra szerte a Kárpát-medencében, akiket szovjet kényszermunkatáborba hurcoltak, arra a kétszázezer magyarra, akik az 1956-os forradalom és szabadságharcot követően elhagyni kényszerültek hazánkat, arra a hetvenezer honfitársunkra, akiket 1945 után politikai okokból bebörtönöztek.

A második világháború során, a Vörös Hadsereg által elfoglalt területekről a „málenkij robot” vagy „málenkájá rábótá”, azaz a „kis munka” hazugságával megkezdődtek az elhurcolások. Az elfoglalt területeken, a polgári lakosság összeszedésével egy időben nagyszabású politikai tisztogatás is kezdődött. A szovjet belügyi katonák mindenkit felkerestek, akiket a hatalomátvétel szempontjából veszélyesnek véltek: volt miniszterelnököket, minisztereket, képviselőket, nagyköveteket, katonatiszteket, papokat, tanárokat, diplomatákat hurcoltak el, de rengeteg munkaképes, fiatal nőnek és férfinak is el kellett hagynia az országot, hogy szovjet munkatáborban dolgozzanak. A magyar katonai és a polgári internáltak az 1939-ben létrehozott GUPVI, vagyis a hadifoglyok és internáltak táborhálózatába kerültek, a politikai foglyok, akikről a szovjet hatóságok feltételezték, hogy további tevékenységük, illetve jelenlétük akadályozhatja a szovjet rendszer magyarországi kiépülését a Gulagon belül létrehozott táborokba kerültek.

A „kis munka” ígéretével elhurcoltak száma és ezek között a reformátusok aránya még ma sem ismert pontosan. Kovács Áron kutatása szerint egyházkerületünk eddig feltárt információi és visszaemlékezései alapján az elhurcolások a mai Tiszáninneni Református Egyházkerület területén található következő 40 települést érintették: Abaújszántó, Alsózsolca, Bekecs, Bodrogkisfalud, Bodrogszegi, Bodrogkeresztúr, Bőcs, Csobaj, Erdőbénye, Felsőzsolca, Gesztely, Golop, Hejőbába, Hercegkút, Hernádcéce, Hernádnémeti, Hollóháza, Kenézlő, Kesznyéten, Mád, Mályi, Megyaszó, Ond, Ónod, Rátka, Sajóhídvég, Sajókeresztúr, Sajószöged, Sima, Szerencs, Taktabáj, Tállya, Tarcal, Tiszaladány, Tiszalúc, Tiszatardos, Tokaj, Vilyvitány, Zalkod, Zemplénagárd. A felsorolt települések közül Hercegkúton és Rátkán nem éltek reformátusok. Az elhurcolások a számarányokat tekintve az egykori Alsózempléni és Alsóborsodi Egyházmegyéket érintették a legérzékenyebben. A civil lakosság elhurcolása a Zempléni Egyházmegye területéről a települések többségén hasonló forgatókönyv alapján ment végbe.

A fennmaradt levéltári adatok alapján egyházkerületünk területén két református lelkipásztor elhurcolásának kísérlete ismert. Kovács Áron kutatása szerint egyikőjüket még a bevagonírozás előtt elengedték, és azt írja, hogy „Janka Péter esperes jelentéséből derül ki, hogy Soltész Kálmán bodrogkeresztúri lelkészt gyülekezete több tagjával – a település lakosságának 12 százalékát hurcolták el a szovjetek – együtt tartották fogva Szerencsen, és csak a bevagonírozás előtt néhány órával engedték el. Gyülekezetének tagjai nem voltak ilyen szerencsések. A másik – végül el is hurcolt – lelkipásztor a belsőbőcsi Kalmár András volt. Az 1913-ban született, 32. életévét még be nem töltött Kalmárt Belsőbőcsről hurcolták el 1945. január 24-én 57 hívével együtt Tiszalúcra, állítólagos német származása miatt.”

Az elhurcoltak legalább egyharmada odaveszett, a hazatérők többsége beteg lett, munkaképtelenné vált, és a ’80-as évek végéig nem is beszélhettek megpróbáltatásaikról. Különösen tragikus sorsra jutottak a politikai elítéltek, akiket a szovjet rehabilitációig itthon is politikai ellenségként kezeltek.

Adjunk hálát azért, hogy Isten megtartott minket, és az evangélium hirdetésének lehetőségei ma adottak, külső körülmények nem gátolják azt.

Felhasznált irodalom

Kovács Áron: Málenkij robotra hurcolás a Tiszáninneni Református Egyházkerület területéről (33-34; 40-41), in Erdős Kristóf, Kiss Réka, Zila Gábor (szerk.): Szovjet fogságba hurcolt reformátusok a Kárpát-medencében Tanulmánykötet, Debrecen, Református Közéleti és Kulturális Központ Alapítvány, RKK Könyvek. Református közelmúltunk, 2017.

Bank Barbara, Bognár Zalán, Tóth Gábor (szerk.): Magyarok szovjet fogságban–Történeti szemelvénygyűjtemény a hadifogolyként, internáltként vagy politikai rabként elhurcoltakról, Budapest, Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2016

(Címlapfotó: Útközben. Forrás: Múlt-kor.hu )