„Elvégeztetett!” – emeli ki az Úr Jézus utolsó szavát Lenkey István lelkipásztor Református Bibliaolvasó Kalauzunkba a mai napra írt elmélkedésében (János 19, 30).

A lelkipásztor arra mutat rá, hogy Megváltónk utolsó szavaiból a megelégedettség és a hála csendül ki borzalmas szenvedései ellenére is. Magyarázatában arra hív minket, hogy Jézust és az ő példáját követve mi is törekedjünk arra, hogy elvégezzük mindazt a feladatot, szolgálatot, amit Isten ránk bíz, hogy majd egyszer a beteljesített küldetés boldogsága a miénk is lehessen. Ezt a gondolatot folytatva és az üzenetet magunkban forgatva jó feltennünk konkrét kérdéseket a saját egyéni és közösségi életünkre nézve: melyek azok a következő lépések, amelyeknek a megtételére Isten ma hív minket ebben az időszakban? Milyen jellegű szolgáltra lenne szükség, ami leginkább szolgálná az Ő országának az épülését a 21. század Kárpát-medencéjében, vagy a mi szűkebb régiónkban? Mi mindent lenne szükséges elvégeznünk ahhoz, hogy a gyülekeztünk, egyházunk ne a hanyatlás, a fogyás útján haladjon tovább, hanem az újjáéledés pályájára léphessen? Mely bibliai, igei, evangéliumi és reformátori alapelvek gyakorlati alkalmazása tenné lehetővé, hogy életünk végén úgy tekinthessünk vissza a mögöttünk lévő szolgálatra, hogy elvégeztük azt, ami ránk bízatott?

A megváltás legnehezebb és legfontosabb munkáját már elvégezte a mi Jó Pásztorunk: életét adta a juhokért (v.ö. Jn 10, 11). Kérjünk Tőle erőt és igei látást, hogy az Ő nagypénteken kilehelt Lelke minket betöltve vezessen el minket is az elvégzett küldetés boldogságára.