Összesen csaknem másfélszázan vettek részt a Tiszáninneni Református Egyházkerület idei lelkésztalálkozóján, amelyet Arnót két helyszínén rendeztek meg az iskolakezdés előtti héten.

Az alkalomra a tiszáninneni lelkészeket és családtagjaikat várták, amely a találkozásról, az együttlétről, a kötetlen beszélgetésekről, egymás hitben és szolgálatban való megerősítéséről, valamint a gyermekek önfeledt játékáról szólt. A hangulati aláfestést Orosz Gábor és zenekara biztosította, de aki a nyugalmat kereste az is elcsendesedhetett az Eklézsia Ház kertjének hátsó részén újonnan kialakított imasétány állomásain megadott feladatokon való elmélkedés során, így hiányérzete a nap végére talán senkinek semmiből sem maradt.

A családi nap az ige mellől indult a gyülekezeti házban Barna Sándor püspök áhítata révén, aki Mózes 2. könyve 6. fejezetének 1-től 13-ig tartó igeszakaszával nyújtott bátorítást a jelenlévőknek.

A püspök által választott igeszakasz üzenete szerint Isten törődik a csüggedők szívével és azt akarja, hogy mindenki megszabaduljon az csalódottságától. – Egy napon minden szolgálattevő megtapasztalja saját határait és újra kell definiálnia a siker tartalmát, meg kell tanulnia azt, hogy Isten az, aki cselekszik és meg kell tanulnia Isten kezébe tenni mindent. Ennek megfelelően lelkipásztorként az a feladatunk, hogy segítsük felismerni a gyülekezet tagjainak azt, hogy a legmélyebb kétségbeesés, a tehetetlenség pillanatában is cselekszik Isten – mutatott rá.

Kiemelte, hogy Isten mindenkihez szóló, olyan csodálatos ígéreteket tett ebben az ószövetségi szakaszban, mint a kivezetlek, megszabadítalak, megváltalak, népemmé fogadlak, Istenetek leszek, beviszlek, örökségül adom. Ezek az ígéretek a lelkipásztori szolgálat összefüggésében pedig így szólnak: Isten megszabadít a kiégés rabságából, felold az emberi elvárások terhe alól, helyreállítja a szolgálat örömét és tartóssá teszi annak gyümölcsét, megerősíti az elhívást, konkrét szolgálati helyre állít, személyes kapcsolatokat ad. A püspök nyomatékosította, hogy Isten tökéletes terve célba jutásának forrása nem más, mint maga Isten, aki megtartja azt, amit ígért, és befejezi azt, amit elkezdett, s ezt kételyek között vergődve is tudni kell.

A lélekemelő gondolatok után Rácsok András, az Arnóti Református Missziói Egyházközség lelkipásztora, mint házigazda beszélt az idei eseményt felkaroló gyülekezetről és házáról, amely 2011-ben akkor alakult meg, amikor az egyházkerület megvásárolta a régi evangélikus, majd pedig önkormányzati iskola épületét, amelyet az akkori lelkipásztor Szilágyi Zoltán vezetésével alakítottak át gyülekezeti házzá, amely templom hiányában istentiszteleti helyként is funkcionál. Szilágyi Zoltán után Szabó Zoltán Sándor Péter vette át a gyülekezet a gondozását, 2022-től pedig ő és a felesége, Rácsokné dr. Fügedi Zsófia pásztorolja a gyülekezetet, amellyel kapcsolatban Rácsok András azt hangsúlyozta, hogy erőssége az önállóság, az öntudatosság és az öntevékenység. A tagok – akikre nagyon büszke – magukénak érzik a gyülekezet dolgait, felelősen gondolkodnak a gyülekezet életéről és a lelkésztalálkozó lebonyolítására is odaadóan készültek.

Rácsok Andrást Tóth Orsolya lelkipásztor, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem oktatója követte, aki bejelentette, hogy az egyetem berkein belül nemrég megalakult Hivatásgondozó Központot azzal a céllal hívták életre, hogy segítse megújítani, felfrissíteni a lelkipásztorok, a vallástanárok elhívását. Tóth Orsolya, az új egység vezető lelkésze arra kérte a jelenlévőket, hogy legyenek nyitottak a központ szolgáltatásaira, ha elakadnak a szolgálatban vagy annak valamelyik területén, esetleg a személyes életben vagy az Istennel való kapcsolatban. Felhívta a figyelmet, hogy a központ első szervezett alkalma a pataki öregdiáktalálkozó lesz szeptember 26-án és 27-én.

Az áhítat utáni délutáni program az Eklézsia Ház udvarán már kötetlen volt. Vadnai Zoltán Géza missziói tanácsos szervezőként úgy gondolja, hogy azért fontosak az ilyen és az ehhez hasonló összejövetelek, mert jó egymással megbeszélni a hivatásból eredő sajátos gondokat, nehézségeket, örömöket, bánatokat, hiszen – mi lelkészek egymásra vagyunk utalva, évközben rohanunk, mindenki a saját gyülekezetével, feladataival foglalkozik, így aztán keveset találkozunk – mutatott rá.

Tóth Orsolya szerint itt emberként vannak együtt és pihennek meg Isten közelségében, egymás révén és társaságában a lelkipásztorok, aminek az egyik legfontosabb üzenete az, hogy meg lehet pihenni a szolgálatban.

A kerületi rendezvények már-már elmaradhatatlan résztvevője Nagy István Zoltán, Szumó, a Bükkábrányi Református Egyházközség lelkipásztora, aki a feleségével, két kislányával és egy kisfiával érkezett elsősorban azért, hogy ismerkedjenek, hiszen erdélyiként kevés szolgatársat ismer a környéken. – Nekünk minden egyes rendezvény, legyen az konferencia, vagy más jellegű esemény, mint például ez a találkozó lehetőséget teremt arra, hogy megismerkedjünk másokkal.

A gyerekeknek pedig, amire szükségük lehet az itt elérhető a vattacukortól kezdve a labdajátékokon át az ugrálóvárig minden. Ők talán ma nagyobbat szakítottak a jóból. Érdemes tőlük tanulni, hiszen barátságokat is könnyebben alakítanak ki, mint mi felnőttek, akik a kelleténél talán jobban méregetjük egymást. Úgy gondolom, ettől érdemesebb lenne egymás előtt egy kicsit jobban megnyílni és egymással folyamatos kapcsolatban lenni, hiszen a gondok és a terhek közösek, és ha képesek lennénk ezeket egymással megosztani és ezekből tanulni, akkor mindenki előbbre lenne – vélekedett. Elárulta, hogy a nap legnagyobb ajándékaként Barna Sándor igei bátorítását viszi haza, de tovább hordozza majd a szívében az új ismeretségeket és a feltöltődést is.

A kántori szolgálatot Bobkó Gyula lelkipásztor végezte, az esemény megszervezésében és helyszíni lebonyolításában az arnóti gyülekezet tagjai, valamint a püspöki hivatal munkatársai segédkeztek.